Mivel közel egy hete voltam kinn boltban ehető dolgokért, ezért a sok nap alatt eléggé leamortizálódott a kajakészletem. Mirelit van még bőven, meg konzerv, de ha az ember lánya nincs túl jól, akkor a macerás dolgokat kerüli, mert nem akar úgy járni, ahogy múltkor, mikor elaludt valaki (=én) a fotelben, és a tojásoknak vagy tésztának feltett víz már nem volt ott, mikor felébredt, ellenben füst az igen, fura szag igen, megsértődött lábos igen, és csempe a falon, az volt.
A hűtőben ami van, az nem sok: talán egy hónapja vásárolt kosaras kivi (a madár az a kiwi ugye? vagy fordítva? pff..), répa, tojás, és pár puding (=ami joghurt). Ebből lett a kockára vágott kivi banános joghurttal. Az egyébként disznóság, hogy a banános a kedvencem, de azt nem lehet se 4-es, se önálló packban kapni, csak abban a 4-esben, ahol 2 banán, 2 meg erdei gyümölcs.
Amúgy ez még nem tartozik a fura kajálási szokásaim közé, az a paprikáskrumpli almával kezdődik:)
Kicsit rámoltam a könyvespolcomon, próbálom bevezetni azt a - sajnos - tőlem távol álló szokást, hogy legalább annyi dolgot tegyek el, mint amit elővettem. Ilyenkor, mikor a könyveket túrom, mindig rátalálok valami kincsre, pedig még sok-sok könyvem van valahol, csak tudnám merre. Amit most találtam, az inkább azért érdekes, mert több mint 100 éves (pontosabban 129), és nagyon pici: kb 5x7 centi, elég nehéz lemérni, mert mozognak a lapok, kb 1 centi magas (max), és aranyozottak a lapszélek. Valamint, németül van, cirádás betűkkel, és ahogy kivettem, amolyan minden napra egy mondat című dolog lehet. Először imádságos kiskönyvnek néztem, mert vannak benne szentképek, de aztán egy-egy nap végén zárójelben ott volt vkinek a neve, szóval az idézet lehet. Igazából nem tudom mi ez, úgyhogy németesek előnyben:)
Amúgy meg olyan régi könyv illata van, amit én nagyon szeretek. Na meg ezek a kis kincsek mindig számomra fontos emberektől származnak, úgyhogy igyekszem vigyázni rájuk.
Hogy naprakész legyek, mellékelem a május 4-5-ét :)
Csacsogunk