... volt az előbbi. Most jöhetnek az okosságok, hogy de szar lehet, ha a legnagyobb bajom az, hogy nem tudom megnézni a kedvenc filmem. Itt nem erről van szó.

Arról van szó, hogy mész az utcán, éled az életed, igazából semmi okod panaszra, és akkor hirtelen belecsöppensz egy fekete-fehér képregénybe, ahol mindig sötét van, és esik az eső, és mindenki neked akar rosszat. És tudod jól, hogy ezt az agyad csinálja, és rettentő dühös vagy és elkeseredett, mert nem tudsz elleni tenni. Na, erről ennyit..

Az öncsonkítás egy finomabb formája nálam a hajammal való visszaélés. Tavaly év végén ismét szőkére váltottam sok-sok év után (tán 10?), aztán nemrég megint vörösre, és most pár hete fekete lettem, ami sosem voltam, és tegnap le is nyírtam ennyire. Azt hiszem ilyen rövid csak kétszer volt. Egyszer, mikor nőtt (hehe), egyszer meg, mikor vki rágót nyomott bele. Akkor azt ki tudtam szedni, de utána én is beleraktam egy rágót, hogy azt ki tudom-e szedni, és meg kellett állapítsam, hogy én bizony sokkal nagyobb károkat vagy képes okozni, mint az osztálytársam, de amikor épp vágták ki a hajamból a csomót, akkor már nem voltam annyira büszke.

Szóval nesztek, így nézek most ki.. kb..