Ezt a 87-es filmet keresem nagyon, de sehol sem lelem.. bármilyen segítséget elfogadok!
Sosem fogom elfelejteni ezt, pláne hogy igaz történet az alapja.. belehalok, ha megnézem megint, de meg fogom, újra és újra...
Ja, ez meg onnan jutott az eszembe, hogy most fejeztem be a Vadon szavát, (a 97-es verziót, Rutger Hauerrel), és most hiányzik a kutyám nagyon :'( Egyébként nem véletlen vonzódom az állatokhoz ennyire. Anno Rudi, egy kuvaszkeverék tanított meg járni, meg ő vigyázott rám, szóval ő volt a pesztra, aztán általános suliban volt egy őrzőkutya az udvaron-alagsorban (mikor hol), hozzá lógtam ki mindig játszani, napközi helyett. Vénusz (bár fiú volt - ez az ellentmondás mondjuk jó ideig nem tűnt fel..), minden nap ott várt a rácsnál, és ahogy meglátott, már rángatta ki a gondnokot, szó szerint a nadrágjánál fogva. Gyönyörű németjuhász volt, és persze ő marad nekem a legszebb kutya a világon. Aztán hiába, hogy minden oltást kétszer kapott meg, hogy kétszer is fogott betörőt, és így kétszer mentette meg a tanárok fizetését, az egyik tanár mégis felnyomta a gondnokot, és Vénusznak mennie kellett. Vidékre vitték le, jó messzire, de a két méteres kerítés nem állta útját, és elindult vissza, pest felé. Állítólag, nekem legalábbis ezt mondta a gondnok, mikor érdeklődtem, aztán úgy fél év múlva semmi hír nem jött már róla. Már biztos nem él, de azóta sincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne reménykednék még mindig, így utólag is, hogy jó kezekbe került aztán, és szerető otthonra lelt, megtalálta a kis helyét újra, és sok sok boldog évet töltött el, bárkivel, bárhol.. Nade az én kutyám is különleges volt ám.. nincs időm leírni.. 15,5 évet töltöttünk el együtt, és ő tehet arról, hogy elmacskásodtam aztán, hiszen ő cibálta haza Prücsköt, aki életem nagy szerelme lett.. róluk majd később.. eccer majd lesznek képek is, ha elfelejtek lusta dög lenni.
Csacsogunk