Este hazamentem, és mivel jobb ötletem nem volt, elkezdtem szanálni a ruhákat. Nem maradhatnak a dolgok örök időkre a konyhában, meg a szobában, szinte plafonig.

Megtaláltam az elsőáldozós ruhámat, a koszorúval mindennel. Hogy miket meg nem tartanak az emberek. Reggelre elfáradtam. Így aztán megbokrosodtam, és befestettem vörösre a hajam. Aztán aludni próbáltam. Úgy egy órácskát sikerült összehoznom, több részletben.

Húztam az időt nagyon. Be kellett menni a kórházba a dolgaiért. Férjet nem értem utol, hogy ment-e, vagy menyjek én, vagy mi legyen, szóval inkább útnak indultam.

Az osztályon, ahol feküdt, a nővérkék nagyon kis kedvesek voltak. Aláírtak, átvettem, és kaptam még egy bazi nagy táskát is tele cumóval. Így megmálházva kellett még a dokihoz, meg a "felvételi osztályra" elbattyognom. A doki közölte, hogy még a statisztikához képest is jóval rövidebb időt kapott. Igazából szarok a statisztikára. De tény, hogy valahogy nem így készültünk.

Na tovább a felvételi osztályra. Fura, hogy a betegfelvételissel kell ilyenekről beszélni. Ő elmondott mindent. Kedves volt, rettentően segítőkész, szájbarágó. Gondolom ebben a munkakörben kell is. Hétfőn lesz a boncolás, akkor kell hívnom a boncmestert. Valószínű, hogy kedden már mehetek a papírokért. Addig elő kell keresni a személyit, születésit, stb.
Még egy adag kutatás.

Aztán kiderült, hogy könyvelő vagyok, és meg sem kérdezte, hogy kívánok-e segíteni, már rohant a másik szobába, hogy én értek valamihez. Nem baj, úgysincs jobb dolgom. Meg kávét is kaptam is legalább.

Egyik kolleginának folyton hibát írt ki az abev, nem akarta elküldeni a bevallást. Újra kellett telepíteni a progit. Nagyon hálásak voltak, és még pár instrukcióval is el lettem látva. Szuper dolog könyvelőnek lenni.

Berongyoltam a nagy málhával dolgozni, de nem nagyon ment. Nem igazán bírtam koncentrálni. Úgyhogy inkább összefutottam Bernivel félórára. Rég láttuk egymást, megvan fél éve is. Mondta, hogy apuval szeretnének eljönni majd a temetésre. Ja igen, tegnap apuval is sokat beszélgettem telefonon. Fura volt.

Mikor is láttam apámat? Háát.. akkor még tartott az eljegyzés, én úgy 98 nyarára teszem az időpontot. Max 99. Meg amikor 2005ben megtaláltam Bernit a neten, akkor apu odaült mellé a webkamerához.
No igen, merthogy Berni a féltesóm, és nem ismertük egymást. Én tudtam róla, ő rólam kevésbé. Viszont abszolút olyan azóta, mintha nem fél-, hanem igazi tesóm lenne, annyira, de annyira egyformák vagyunk sok dologban, hogy akár ikrek is lehetnénk.
Bár ikreknél ritka a 7 év különbség.

Közben Simsa hívott inni. De én inkább hazamentem. Eredetileg még melózni akartam, de nem volt ingerenciám. Pedig nagyon kéne. Szerdán áfa.

Hazafele majdnem felhívtam anyut, hogy elújságoljam, apu jönni fog a temetésre, Bernivel.
Otthon még Jesst is odahallucináltam a konyhába egyszer.

Szerintem pihenek egyet.