Ó hát ja igen. Nem én lennék, ha nem ugrálnék időben (Vonnegut mennyit is írt erről:), és nem felejtenék el mindent, hogy aztán csak úgy eszembe jusson. Pont akkor, amikor közöm nincs a témához.

Reggel jövök be (igen, időnként reggel is járok az utcákon), bandukolok az Akácfán, mikor egy fekete (mű?)szőrme kabátos picha 2 méterrel előttem eldob valamit az utcán, persze arra figyelve, hogy az úttesten, a parkoló autók között landoljon a matéria. Nem figyeltem meg mi volt az, de a mozdulatot rögzítette az agyam, már azért is, mert ettől vérszemet kapok. Főleg ha egy szemetes tízméteres körzetében csinálják ezt.
Már azon voltam, hogy elélibbenek, és megkérdezem, hogy mi a fészkes nyavalyáért dobta el a szemetét, holott a következő sarkon, ami a rossz szemmértékemmel nézve is max 15 méterre van, de az ő tempójában tuti 10mp-en belül, amikor észrevettem, hogy jobb kezében vadul csapkod egy fényképes beléptető kártyát, majd egy jobbra-áttal becsapódik a BKV épületébe.*
Gondolom náluk nincs szemetes. Szegények..
*Sajnos használta a kaput, és nem a falon landolt. Esküszöm lekapartam volna, és elvittem volna a legközelebbi kukáig!

 

D hívott este, töltés közben csoda hogy észrevettem. Holnapra le kéne akasztani valahonnan egy családjogi ügyvédet, gyerekelhelyezéshez. Lövésem sincs honnan szerezzek, pláne ennyi idő alatt, de pár kérdésbe nem halok bele. Remélem a többi ismerősének jobb kapcsolatai vannak.
A szekszárdi lányzó hát nincs jól. Hogy is lenne? Állapotára leginkább a "még él" kifejezés illik. Szerdán lesz a temetés. Aztán D talán tud neki segíteni új életet kezdeni.
Kínkeserves út lesz..

Franket is visszahívtam, ha már kétszer hívott. Telezsibongtam a fülét. Kellett neki megkérdeznie, hogy mi van velem. Mindig elfelejti, hogy válaszolok a feltett kérdésekre. Meg a fel nem tettekre is. Stréber vagyok, na. Ez van.
Február huszadikáig szerintem, ha nem akarom, akkor is osztódni fogok. Egyszerűen meggörbül tér és idő, a papírok nekem támadnak, maguk alá gyűrnek, és ezer cifitcafatra fognak tépni. De mivel nem hagyom magam, ezért minden részem önálló életre kel majd, és kis szörnyecske-imitációk fognak melózni. Felérni a polcot ugyan nem fogom, de legalább nem lesz fura, ha nyüzsgök.

Először mondjuk 31-ét kellene túlélnem, majd utána aggódom február miatt. Nem elég, hogy a mirva M30-asokat ki kell adni az önadózóknak, meg ha már sikerült a 2008-as könyvelőprogihoz hozzájutnom, legalább január első felét  fel kéne dolgoznom, hisz adatokat várnak tőlem, közben anyu albijából is ki kéne cuccolnom. Persze hogy mikor, hogy mivel, hogy hova, az még kérdés. Majdnempasit akartam megkérni, hogy ha már ennyi időt-energiát-lóvét belefeccöltünk a gépsárkányba, akkor guruljon már nekem ide-oda a cuccokkal, de kiderült, hogy nincs biztosítás rá, majd 1-je után lesz. Áh, majd megoldom taxival, csak legyen már összepakolva minden. Zanza azt mondta, vigyem addig a legújabb őhozzá.. lehet az lesz, mert hogy nálam már én sem férek el, az is biztos. Aztán majd onnan elfurikázzuk Vecsésre a dolgokat, ha meglesz a biztosítás. Bár azt se tudom, elég lesz-e a passat.

Február elején aztán bért kéne csinálni, és ugye a bérprogram teljesen tökmáshogy néz ki, mint az előző évi, az adatokat csak félig hozza át, úgyhogy ezzel is szerencsétlenkedni fogok. Huszadikán áfa, és akkor a napi dolgokról ne is beszéljünk.
Hehe.. a sulit ki is felejtettem, egy héten kétszer, fél5-8ig. Persze idén még nem jutottam el :(

A héten próbáltam aludni, hogy bírjam egy picit, mert bár közel két éve nem igazán alszom, azért a munka sosem terhelt le így, most ez a kórházasdi-aggódosdi kikészít. Persze bár ne aludtam volna! Rájöttem azóta, hogy miért szoktam le erről a szokásomról. Fáradtabban ébredni reggel nem éri meg, a sorozatos rémálmokról, vízben, sírva és üvöltve ébredésről már nem is beszélek.
Inkább az insomnia, azzal legalább tudok mit kezdeni. A hetente 1x6+4x3 óra alvás bőven elég. Nincs idő álmodni, aztán meg nincs erőm gondolkodni, csak 200%-kal a munkára koncentrálni.
Mert hogy az most nem megy, az is biztos. Zanza már elég önálló, vissza fogok térni a délutáni műszakhoz. Nappal nem haladok a folyamatos zaklatás miatt, estére meg már hulla vagyok, pedig akkor indulna be az agyam. Amúgy is jobban alszanak a baglyok nappal:)

Anyuval nem beszéltem hétfő óta. Akkor megint visszakerült a kórházba, mert persze úgy engedik ki, hogy rögtön visszakerül. Összeesett a tüdeje, amit szerintem előre láthattak volna, nem ez lenne az első, hogy valamit elbaxnak, be is ismerték, hogy ők voltak a hibásak, ami miatt lélegeztetőgépre került egy hétre. Persze csak anyunak. Gondolom az nem  hivatalos. Így aztán 3 hétig csak a legfontosabb kezeléseket nem tudta megkapni, mert előbb helyre kellett hozni amit elcsesztek.
És most megint. Először azt mondják, hogy jaj, milyen pici légmell, nem is kell vele foglalkozni! Aztán emiatt kerül vissza, és most megint  géphez van kötve, vákumra vagy mire. Ahelyett hogy csak a kezelésekre kéne bemászkálnia, hogy az elsődleges problémát megoldjuk, itt basszuk a rezet ezerrel. Eszem megáll.

Bár nem értem mit csodálkozom még mindig. Én is majdnem beledöglöttem a lisztérzékenységbe. Csak kórházba, orvosok közé ne kerüljön az ember!
Így látom és kész.

Látogatni is jó lenne. Na nem nekem. Neki.. de basszus mikor? Tudom, nem a munka a legfontosabb dolog a világon, bár engem erről nehezen lehet meggyőzni, talán csak a macskám áll a munka előtt, de azt tényleg nem mondhatom az embereknek, hogy bocs, nem kaptok most fizut, mert problémám van.
Nem mondhatom a cégnek, hogy bocs, most nem melózom, és ha ellenőrzés lesz, szopjatok be hétszámjegyű bírságot, mert problémám van.
Pláne, hogy most mindennél jobban kell a lóvé, ha anyu melóját megcsinálom, attól sem esünk el.

Egyébként meg mi a francért is gondolkodom hangosan??

Na hess a fejemből gyorsan!