Nnna kéremszépen. Remélem sikerül rendszeresen írnom, és nem jár(t)ok úgy, mint tavaly, a horvát nyaralással, meg még a londonit se fejeztem be rendesen:) Szóval:

Tegnap azzal telt el a reggel, hogy tiszta ideg voltam, alig aludtam valamit, és széjjelnyomorítottam a macskát, de erről már értekeztem. Aztán persze jött a listaírás, pakolás, és annak felismerése, hogy szégyentelenül esik az eső. Zanzát hívom, hogy akkor most lesz-e Loreena McKennitt koncert, mert ugye az a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kezdődne este 8-kor. És attól függően, hogy elmarad, vagy sem, máskor kéne indulnunk.
Később kiderült, hogy mindenképpen megtartják, tehát 4-5 között go van.

A ruháim egy része persze nem száradt meg, de ez nem rontott különösebben az idegbajomon. Nagyjából mindent összepakoltam, mire 4-re átjött Zoli. Utána még rohangáltam a lakásban összevissza, mint a mérgezett egér, hogy legyen tiszta alom, meg bőven kaja, mivel úgy beszéltük meg Francival, hogy hétfőn este még nem kötelező mennie. Főztem még kávét, mert nem akartam a közel 7dl tejemet otthagyni a hűtőben egy hétre, így legalább volt elég koffein az útra.
Nagy nehezen aztán elindultunk, 5x mentem vissza Prücsökhöz elköszönni, a konyhán kívül mindenhol áramtalanítottam, aztán meg persze fél napig azon gondolkodtam, hogy kikapcsoltam-e a kávéfőzőt a nagy rohanásban.

Elég gyorsan leértünk Pestre, beugrottunk Zanzához, odaadta a filmjeimet, aztán megcéloztuk a szigetet, és reménykedtünk, hogy csendesedni fog az idő. Utsó pillanatban elkértem még Zoli pulcsiját, meg esőkabátját is a sajátom mellé. Zanzának is volt egy plusz műanyagja a sherpa mellé, úgyhogy bizakodóan indultunk a koncert helyszíne felé.

Gyorsan beficeregtünk, beálltunk az esőmentes helyre, és vártuk, hogy megtudjuk, mikor kezdődik majd. Volt egy béna csajszi, aki hangosbemondón próbált információkat közölni, de annyira egy szerencsétlen picsagyümölcs, hogy másodszorra már meg se hallgattuk. Egy értelmes mondatot nem bírt összehozni, csak hebegett habogott, és amikor azt sikerült mondania Lorrena McKennittre, hogy "ez", az eléggé kiverte a biztosítékot.
Mivel ilyen vacak műanyag székek voltak kinn, ha eláll az eső, akkor sem akartunk nagyon vízben ülni, ezért 300ft darabáron lehetett ilyen szivacsülőkét kérvényezni, ami szerintem elég nagy lehúzás, mert az ember kifizet mondjuk 22ezret egy koncertre, és üljön a vizes székben, ha nem költ erre. Szóval színvonal az volt. Jó időben persze más, akkor luxus, hogy puhán üljön az ember, de ilyen időben az lett volna a minimum, hogy ingyen osztogatják, esetleg visszaváltható is lehetett volna. Na mindegy, mi inkább költöttünk rá, mert a vesénket szeretjük, nem akarunk kárt tenni benne, ha nem muszáj.

3/4 9 körül beengedtek az ülésekre, még csöpögött az eső kicsit, de azért befészkeltük magunkat a helyünkre, a szivacsba, esőkabátokat elhelyeztük, és vártuk az előadást. Kis hangolás után el is kezdődött, persze pár percre rá el kezdett szakadni a víz az égből, legalább még fél órán keresztül, és már nagyon kezdtünk nyűgösek lenni, mert a védelem ellenére szépen combig átáztunk, azon versenyezve, kinek száraz még a bugyija. Még csepegett aztán, de végül elállt, addigra viszont már nagyon átáztunk, ideje volt, hogy fázzunk is, és hogy megjelennek a szúnyogok, amiket én a testemmel fogtam fel, hogy Zanzának ne jusson.

A koncert egyébként kur iszonyat jó volt, jól hangzott, még láttuk a színpadot is. A számok nagy részét ismertem, egy volt teljesen új számomra, egyet meg nem tudtam eldönteni, mert ismerős volt, de sok számot máshogy játszottak, mint ahogy a lemezen. A Santiago-t egy magyar vendégszereplővel játszották el, ha jól emlékszem, Lantos Zoltán volt az illető, és hegedűversenyt csináltak, hát az kibebaxott ultrajó volt, már nemcsak a hidegtől borsództunk összevissza. Annak ellenére, hogy átázva fáztunk, a kabátok alatt pluszban még izzadtunk is, elég hamar eltelt az idő, és csak a visszajátszások alatt kezdtünk el fészkelődni, hogy most már jó lenne menni:)

A végén megnéztem a telefonom, Zolitól jött sms-t, hogy ő inkább elkerülné a szigetet. Na erre felhívtam, hogy mi van, és közölte, hogy menjünk valami forgalmas helyre, ő nem hajlandó 1,5 órát ülni dugóban. Hiába mondtam, hogy teljesen átáztunk, hideg van, nem számított, úgyhogy kb 5 perc alatt úgy felhúztam magam, hogy legszívesebben leboxoltam volna valakit. Jó nagy tömeg volt, voltunk párezren, így a tömegközlekedést előre elvetettük, nem akartunk szardíniáskodni, meg az esőpárás testek között ájuldozni (amire én hajlamos vagyok). Szóval gyalog vágtunk neki az Árpád-híd valamelyik hídfőjéhez, már nem emlékszem melyikhez. A szigeten egyébként sok helyen nem volt közvilágítás, tehát a két oldalt fás-bokros-susnyás részen full sötétben kellett császkálnunk éjjel, amit nagyon élveztünk, én meg dohogtam végig, hogy milyen fasza fél óráig átfagyva sétálni a hidegben.

Az utolsó lámpa alatt így néztünk ki, telefonnal :)
 

Forgalom persze sehol nem volt, és csak nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá, hogy na hol van a dugó? Erre kinyögte, hogy hát a sziget bejáratánál gondolta hogy sokan lesznek (ezt biztosan a kollektív tudalattaiból kellett volna leszipkáznom, hogy ő erre gondol), mire mondtuk, hogy logikázzál már, ha vége egy koncertnek, akkor biztosan befele lesz dugó. Kifele meg tuti hogy másfél óra.. na ne már. Amúgy meg.. és ha 1,5 óra? Legalább a kocsiban melegedve töltöttük volna el, nem pedig széjjel fagyva, vizes nadrágban, zokniban, stb. És még az is belefért volna az időben, mert eredetileg, ha nem lett volna koncert, este 11-kor indultunk volna Miskolcról, és éjjel 1 körül terveztünk Pestre érni. Szóval ki voltam akadva, na :)

Ezután még beugrottunk Bernihez, elvittük neki a múltkor kifelejtett töltődokkot a porszívóhoz, felmentünk mindannyian egy pisiszünetre, és végre megismerték egymást Zanzával. Be is mutatkoztunk rendesen, mi ketten röhögtünk, görnyedeztünk már, Berni meg Zoli csak nézte a külön kis világunkat, úgyhogy gyorsan a távozás hímzett mezejére léptünk. Az autóban én szenvedtem még egy kicsit (nagyon), mert a koncert alatt egy szúnyogot próbáltam lehessegetni a vállammal az arcomról (semmi pénzért nem mozdultam volna ki az esőkabát alól, ami már átázott, de bizonyos részek még védettek volna), és azzal a mozdulattal kiugrott valami a kulccsontomnál, majdnem ott, ahol tavaly tavasszal begyulladtam Londonban (a szegycsontomnál), csak a másik oldalon (a vállamnál), így aztán minden egyes mozdulatom jobb esetben felszisszenésbe, egyébként ordításba torkollott.

Mivel én egész nap nem ettem, aztán kitudja mikor jutunk kajához és milyen árban, egy McDrive-ot kifosztottunk még Pesten, a Hungária-Erzsébet királyné sarkán. Nosztalgiáztam kicsit, mert ott volt az első munkahelyem, amit nagyon imádtam, és sokszor álcáztam magam audi TT-nek ha éjjel kettőkor másztam ki kajáért. Igen, már akkor is hajnalban jártam haza melóból:)

Kocsiban evés után Zanza átvette a vezetést, jobb ha Bécs felé is ő vezet, hiszen visszafele is tudnia kéne az utat. A nagy dumálgatások, és viccelődések, és egyéb zizegések közepette kicsomagoltam a dvd-imet a tokokból, át egy dvd-tartóba, mert 17 tokot kicsit durva lett volna bepakolnom a csomagba, más film meg nem nagyon volt nálam, és fel kell készülni a nyaralásra is:) Az autóban már éreztem, hogy kezd fájni a fejem, meg olyan tompán érzem magam, mint amikor kapok egy enyhe napszúrást, szóval magamban megint dohogtam kicsit a vizes séta miatt. Zoli elaludt a hátsó ülésen szépen, mi meg rötyögtünk és idióták voltunk továbbra is.

Győr és Mosonmagyaróvár között volt tervbe véve egy pihenő, tankolással egybekötve, úgyhogy 40km-rel Mosonmagyaróvár előtt felébresztettem Zolit, csak 3x kérdezett rá, hogy elhagytuk-e Győrt. Mélyen alhatott :)
310-ért tankoltunk, elég húzós ára volt, a benzinkúton egyébként nagyon jópofa kis pékség működött, de aranyáron adtak mindent. Egy újabb pisiszünet után indultunk tova, előtte azonban a gyerekkuckóban kijátszottuk magunkat Zanzával, aki egyébként a xilofonon új nótát alkotott, abszolút slágergyanús, szóval a jogok eladók!

Az út további része szokásosan telt, ökörködés, röhögés, Zoli meg aludt, vagy levitált, vagy rezignáltan vette tudomásul, hogy hülyék vagyunk. A repteret elég gyorsan megtaláltunk, éljenek a piktogramok! A terminál előtti fizetős parkolóban sietősen elbúcsúztunk, nehogy büntessenek, és gyorsan megittam a maradék deci kávémat, hogy ne kelljen az üveget cipelni, vagy kidobni (nagyon jó kis üvegpalack az!). Időben jók voltunk, úgy fél 4 környékén érkeztünk meg, persze hüvös volt, és újra esett az eső, ügyesen utolértük a felhőket :)

Amúgy itt lesz a szállásunk először madártávlatból, hogy lássátok milyen közel lesz a tenger, aztán közelebbről. Az a kisautó alakú medence a háztömbé, ahol lakni fogunk egy hétig, és a közel teniszpálya is az épülethez tartozik, és már nem ilyen lepusztult. Minden ingyenesen használható a lakók számára. A medence közepén az a kis pötty es kis "sziget" pálmafával :)

UI: jól kihagytam -> a koncert (és Zanza) az eső és minden ellenére jót tett a kis lelkivilágomnak, megnyugodtam belül, és nem voltam már olyan parás a Prücs miatt (azért nem cilákat írok, mert a Kokitól könnyedén elbúcsúztam), pedig Pest felé sokáig szipogtam, és erősen vissza kellett fognom a sírást. Az az érzés fogott el, mint amikor Jessnél közölték, hogy daganata van, és valszeg áttétetes, de műtét kéne hozzá megtudni hogy mennyire, és akkor lehetne kezelni, de kockázatos. És én minden esélyt meg akartam adni, de éreztem, hogy ott a rendelőben látom utoljára, és nem volt idő búcsúzkodni, csak átadtam a pórázt és bőgve simogattam meg a buksiját, és csak reménykedni tudtam, hogy túléli a műtétet, mert azt kértem, hogy ha nagyon gáz a helyzet, akkor inkább ne ébresszék fel, mert 15 évesen csak szenvedés lett volna a felépülés belőle, ha sikerült volna. Aki volt már így, az tudja milyen érzés. Ez az érzés tört rám, csak úgy a semmiből.