Akkor darázsoljunk! Szóval a kis reppentyű egy idő után macskamagasságba mászott megint, szerencsére a függöny fal felőli oldalán. Előkerült a pohár, és rárontottam. Szabadon lévő madárra nem támadtam volna, mert szerintem gyorsabb nálam, de a textil mögött némileg biztonságban éreztem magam. Nem kellett két perc, hogy rájöjjek, kicsit bonyolult lesz a csíkosat rabosítani, mert hiába rakok papírt a darázs lába alá, a függöny még ott marad zavaró tényezőként . Így hát a pohárral szép lassan egyre lejjebb tereltem a falról, a padló irányába, aztán három ajtó alá mászás után végre a földön kötött ki Pál. Itt már egyszerű dolgom volt, papír becsúsztat, függöny meg óvatosan ki.
Kicsit bekunkorodott az egyik lába maga alá, maceráltam egy kicsit, hogy mozogjon, hogy lássam, működőképes-e még. Aztán hagytam megnyugodni, kapott egy kis almalevet, csak nálam éjszakázott hamubasült pogi nélkül, később kivittem az erkélyre, és mielőtt elengedtem volna, bezártam minden nyílászárót, nehogy a kis hülye megint nálam landoljon (tücsökkel jártam már így).
A macsekok persze meozták, hogy mit művelek, és nagyon kellett rájuk figyelnem, nehogy meghiúsítják a Free Sting! hadműveletet. Nos akkor képekben:

Pál galériája: