Említettem denevért is. Nos. Képzeld el, hogy huszonórákat dolgozol. Reggel hazaérsz hullafáradtan. Semmi másra nem vágysz, csak egy forró tusra, aztán iránysurány ágyikó. Kitöltöd a maradék teád a bögrébe, megnyitod a zuhanyt, hogy legyen ideje beállni a víz hőmérsékletének, közben szép lassan ledobálod azokat a hülye ruhadarabokat.
Beállsz a víz alá, behúzod a zuhanyfüggönyt, már csak pár perc, és felfrissülsz annyira, hogy aztán jól aludj. És akkor a zuhanyfüggöny távolabbi sarkánál mocorgás kezdődik, aztán egy szőrös test huppan a kádba.

Első gondolatom mi más lett volna, mint egy óriási tarantula pók, amelyik rámugrik, és cafatokra szed?! Mivel csak attól félek, amitől logikus félni (pl medve ugyebár), így ahogy észrevettem, hogy nem ízeltlábú pécézett ki reggelinek, rögtön megnyugodtam. Szegény Géza a hátsó lábaival fejjel lefelé csüngött a kád és a függöny között, és a függöny varrott szélébe csimpaszkodott. Nagyon be volt ijedve.

Óriási trauma lehetett neki, hogy békésen szundikál a redők között, az új lakásában, erre jön egy hülye, és lefröcsköli. Be is pisilt hirtelen (az éjszaka folyamán mást is csinált, ergo az emésztőszervrendszerével nem volt gond). Annyira sajnáltam. És akkor jött az, hogy oké, és most mi legyen? Ha nem lett volna a macsek, kivártam volna az éjszakát, aztán valahogy kiterelem, de az alom a fürdőszobában volt, máshova nem is tudtam volna tenni, azt meg nem akartam, hogy kiváncsisága miatt esetleg Géza rituálisan megcsonkítsa a nóziját. Telefon előkap, először a rendőrség jutott eszembe, ahogy a kígyónál (olyan is volt:), aztán külső segítség jött, hogy állatkert. Oké. Először értetlenkedtek, nem akarták nagyon elhinni, hogy én ezzel zaklatom őket, aztán ők is azt mondták, hogy legjobb lenne, ha éjszaka küldeném vissza a nagyvilágba, viszont így nappal kéne befogni, mert ez nem az ő napszakuk, és így nyugodtabbak. Nem kell félni tőle, nem fog bántani, valahogy vigyem ki.

Igazából attól féltem, hogy esetleg a stressztől idegrohamot kap, és az örök vadászmezőkre repül a legközelebbi fa helyett. Van olyan vadon élő állat, amelyik képes belehalni a félelembe. Az őzeknek sem tesz túl jót a para pl.
Rendesen kézzel megfogni nem mertem, mert a fogát megmutatta, és hiába rovarokon él, ha annak tud ártani, akkor nekem is, és megint mehetek veszettség elleni oltásra, ahogy a rókánál (mert olyan is volt:).
Nosza, meggyúlt az isteni szikra abban a nagy dióban a nyakamon, elő egy kajásdobozzal. (először a tésztaszűrőt dobtam rá, míg eldöntöm, mi hogyan legyen, mert abban rendesen kap levegőt.) Szépen fölé raktam, közben a függöny túloldalán lefejtegettem a kis lábait a szegélyről. Aztán mikor a doboz alá került, papírt csúsztattam alá. Adtam neki a káposztalevélből, hátha ráfanyalodik, legyet nem tartottam otthon. Vagy nem volt éhes, vagy álmosabb volt mint éhes, vagy meggyőződésesen antivega volt, úgyhogy nem is erőltettem a dolgot tovább. Kicsit hagytam, hogy megnyugodjon, még tisztogatni is elkezdte magát (mint Pál is). (Sajnos a közeli nem látszik, mert telóval készült :/)

Úgy gondolom, hogyha egy állat a tisztaságával van elfoglalva, akkor nem érzi magát túl gáz helyzetben. Kidobni nem akartam az ablakon, hátha olyan kómás/stresszes, hogy koppan a betonon, inkább kivittem a kertbe, és egy bokorra rátettem. Nem nagyon komálta a nagy fényt, de rögtön rájött, hogy valahogy ez ismerősebb környezet, mint a fürdőkád. Szerintem nem fog képeslapot küldeni.

Alvás után melóba menet még összefutottam Emővel is, aki a nagy eső után igyekezett serényen hazafelé: