Boogoo-doo-ga-da öreg asszony volt, s egymagában élt négyszáz dingó kutyájával. Oly régen élt kutyáival, hogy az embereket már nem szerette, csak éppen megette, és emberhúson éltek kutyái is. Az öregasszony ravaszsága segítette őket az ételszerzésben. Kiment a táborból két kis kutyájával és majdnem mindig találkozott fekete emberekkel, néha hússzal-harminccal is, amint a patak felé tartottak. Így szólt hozzájuk:
- Én megmondhatnám, hol találtok sok mai-rát. - Erre ők megkérdik, hol? és ő azt feleli:
- Ott, azon a dombon, a morillán. Ha odamentek és készen tartjátok mulláitokat, indulok én is a kutyáimmal és felétek terelem majd a mai-rákat.
A feketék majdnem minden esetben megfogadták a tanácsát, felmentek a dombra, Boogoo-doo-ga-da pedig elment a két kutyájával. De nem azért, hogy bekerítse a mai-rákat, vagyis a dinnyéket. Gyorsan elillant a tábor felé, majd halkan így szólt:
- Birri-gu-gu - ami azt jelenti, hogy: "Fogd meg, fogd meg!" Ez volt a jel arra, hogy a dingók kijöhetnek. Azok ki is rohantak és a feketék legnagyobb meglepetésére körülvették őket, rájuk ugrottak, tépték, halálra kergették őket.
Csacsogunk