Szóval a héten merényletet követtem el a dögök ellen, mert nagyon szépen sütött a nap az erkélyre, igazán forrón, napközben nagyon jó idő van, tehát szépen egyesével megfürdettem őket a kádban jól. Legközelebb a kamerát is beállítom az eseményre, mert éppen az lenne a nagy szám, hogy nincs nagy szám, nincs balhé. Kb 5-10 centi kézmelegnél picit melegebb víz a kád aljába (ugye nekik más a testhőmérsékletük), abba belecsüccsen a cica, aztán finoman le lehet öbliteni a zuhannyal, amit csak a végén használunk, mert az a legsokkolóbb rész.

Koki szegénykém abszolút nem értette hogy mi a helyzet, nem tudta beazonosítani magát, fogalma sem volt róla, hogy mit kezdjen a szituval. Vmi csúszós visszhangzós helyre tettem, és víz is van.. vakon ugye nem nagyon ugrálunk, azt felfogta, hogy körbe van a bariKÁD (ehhehhe), nagyon kétségbeesett, türte a mosdatást, közben nyávogott rendesen, panaszosan, és "tekintgetett" körbe-körbe, kinn meg Prücsök csépelte az ajtót, és dugta a fejét az alján lévő szellőzőlyukhoz, amit most örültem, hogy nem szedtünk ki mégsem a macskáknak átjárónak (a fürdőszobában szokott lenni a macskaalom, és emiatt nem lehet becsukni az ajtót). Vicces volt, ahogy a nóziját próbálta begyömöszölni az aprócska lukon és vernyog kegyetlenül, hogy mégis mit képzelek, mit csinálok én a Másik Macskával, akit persze nem szeret, nadehát a szolidaritás!

Utána persze ő jött, nem is sejtette a kis lüke. Bírom ahogy hagyja magát, és hogy macska létére meg lehet nyugtatni egy orrapuszival. Hát csókolgattam rendesen, hogy ne nyávogjon, és csak kicsit akart szabadulni, a végefelé kapirgálta csak a kád alját és nézett kétségbeesetten, elálló fülekkel.

Ilyenkor a menet az amúgy, hogy a vizes négylábút türcsibe csavarjuk, dédelgetjük kicsit, amíg a pulzusszáma lecsökken kb ezerre, törölgetjük, aztán kitesszük a napra a jószágot, mert úgyis szarul csináltunk mindent, és újra kell mosakodniuk. Aztán agyonsimogatjuk a már száraz, csillogó, pihepuhaszőrű, illatos cicamicát, amitől idegbeteg lesz előbb-utóbb, de hamarabb belealszik szerencsére.

Prücsöknek új szokása van. Itt a fal két oldalán van egy-egy íróasztal (a szoba közepéig húzódik egy fal), én az egyiken szoktam ügyködni, ő meg felmászik a másikra. Aztán csak azt látom, hogy a fal mögül egy kiváncsi macskapofa mered rám, 120 centi magasságából, csak úgy. Ilyenkor mindig röhögök, aztán összevissza puszilgatom a kis kópét. Koki továbbra is a lábamnál alszik, a takaró tetején, Prücsök meg az "ölemben" kiskifliként, a takaró alatt. Esetleg benne, mert vicces dolog bemászni a huzatba. Prücsök tiszta gyerek amúgy, időnként felágaskodik a székemre, egyik mancsával megbököd, hogy jelezze, ő is itt van, és néha igazán megnyomorgathatnám, csak úgy, mondjuk ötpercenként félórára. Ha nem figyelek, szellemként felugrik a székre mögém-mellém, csak akkor veszem észre, mikot a hónom alatt felmászik az asztalra, a fülét a számba helyezi hangos dorombolással, és ilyenkor nagyon elégedett. Nem lehet letolni sem.

Koki továbbra sem szereti, ha gügyögve szeretik, nagyfiú ő ahhoz. Lehet gyömöszölni, mint egy kutyát, de tutujgatva simogatni nem, tutuj nélkül is csak oldalról és kicsit alulról, dorombolás közben meg békén kell hagyni, úgy látszik szereti magát. Nem szereti azt sem, ha megfogják a mancsát, pedig én mancs-fetisiszta vagyok, így alszunk a Prücsökkel is, fogom valamelyiket, az ujjhegyemmel meg a kis rózsaszin (helyenként fekete-foltos) talpát gyurmázgatom. Enélkül azt hiszem már neki sem megy. Neki mindegy, csak fizikailag összebújjunk. Legalább a testfelületének ötven százalékával hozzám kell érjen. Ha keveset alszom, reklamál, és mikor végre megkaparint, nem ereszt, ilyenkor fekszik a párnámra, hogy körbefoghassa a fejem, a fülembe kapaszkodva, és az orromba dorombolva.

Néha még a kaját is otthagyja egy kis simogatásért, ölembe bújik, megdöfköd, bármi, csak vele legyek. Koki inkább lábhoz dörgölőzős, menetrendszerint el is kapja a lábam, nehogy azt higyjem már, hogy itt szabad helyváltoztatás van. Időnként megcsócsálja az ujjaimat is, mert az jó fogkoptatásra, és tök vicces, ahogy ez a hülye humanoid sikongat közben. Szokta rágcsálni a lábát. Hangosan. Tényleg. Szerintem ez a manikür nála, de mikor a fél lába eltűnik a szájszerkezetében, elbizonytalanodom.

Tegnap Koki megszagolta teljesen magától Prücsköt! Csak úgy. Odafeküdt mellé a lányzó, ő meg odaszagolt, belefúrta a nózit a szőrébe, és jól leinformálta, aztán szundizott tovább. Tényleg alakul itt valami, bár Prücs még féltékeny, de már nem olyan erősen. Tudja ám, hogy ő a nagy szerelem, nem kell félnie, csak hát amíg Kokival foglalkozom, addig sem vele ugye, ez logikus. Koki legújabb partizánakciója, hogy letámad a wc-n, az ajtó nyitva, mert nem lehet bezárni ezektől, rögtön aggódni kezdenek, meg kaparni, szóval mikor lecsüccsenek, egy pillanat alatt betámadnak, kétoldalról, dörgölőznek, meg ölbe akarnak ülni, meg nagyon népszerű vagyok, de valahogy nem jövök rá, hogy mi ez az új rituálé a slozival kapcsolatban.

Ja, hát és na! Kergetőzés is van rendesen. Kokinak mindig akkor jut letámadni Prücsköt, mikor az nagydolog után van, biztos ilyenkor sebezhetőbb, vagy mittomén, szóval Prücs jön be ilyenkor, Koki már elbújik nem messze, becéloz (ezt onnan látni, hogy laposan fekszik, a feneke meg finoman jár jobbra-balra, ahogy helyezkedik), aztán nekifutásból megáll pont a Prücsök előtt, mint aki meggondolta magát, és gondolom ilyenkor zavartan megkérdezi, hogy mennyi az idő. De nemrég elszámította magát, és tényleg elgáncsolta a Prücsköt, szóval kergetőzés lett, kommandóztak a lakásban, Koki persze nem gondolta komolyan a küldetést, de az öreglány igen, voltak játéktaslik, meg rohangálás, meg ilyenek.

Cserébe éjszaka Koki megrágcsálta Prücsök farkát, mert úgy feküdt le, hogy a srác orra alatt rebegtette, aki játéknak "nézte", elkapta, és rágcsálta, Prücs meg hagyta, néha panaszosan felnyávogott, de arrébb nem feküdt volna. Szóval nyolc hónap alatt most már elmondhatom, hogy talán végre megszokták egymást.

Fura amúgy, mert Koki magától nem mászik fel sehova, pedig tudna. Az ágy meg lett neki engedve (elbasztam, ez van), meg az erkélyen a lábtartó. És ezeken szokott csak feküdni, máshova eszébe se jutna felmászni. Ezt szeretem, Prücsök is ilyen, ahova nem teszem fel, oda nem szabad a feljárás. Nagy szerencsém van ezekkel az okosokkal. Jah.. és Koki is befogja a szemét alvás közben, ez tehát ilyen öröklött dolog, a génekben van, nem számít hogy van-e fény, vagy nincs. Sőt, ő néha két manccsal is, írtó édes :)

Majdnem elfelejtettem, Prücsöknek hamarosan meglesz a doktorija, fül-orr-gégészetből. A minap szólt, hogy tisztítsam ki Koki fülét. Beledugta az orrát a fiú fülébe, ott tartotta sokáig, aztán felnézett rám, és nyávogott. Aztán megint beledugta a nóziját, aztán megint rámnyávogott. És milyen igaza volt!
És az is kimaradt, hogy Koki a takarórafekvés előtt jól megdagasztja a kinézett helyet. Először gyorsan, aztán egyre lassabban, és a végén belefekszik. Vagy így melegíti fel a takarót (surlódással, vágod?), vagy így puhítja meg. Nekem mindegy, nagyon cuki mindenképp :))

Amíg Prücsök símogatásért esdekel, addig Koki szépen eljátszik a farkával.

Szinkron-alvás

Hülye Alváspózok Minisztériuma

Na fogd meg meg végre a praclim, és szundítsunk!

Szia! Te szóltál? Nem? Nem baj, azért én itt vagyok, ha esetleg símogatni szeretnél!

Vak, látó, mindegy, ugyanaz köti le őket: galambok!

Nyamm!

Áááájdeááálmosvagyoook!

This is a beginning of a beautiful friendship:D

A gyüjtő