.. pontosabban a téli álmot alvó medvét. Annyit durmolok mostanában, mint amennyit régen ébren voltam, idegesítő és bosszantó és nem akarom, de valahol érzem, hogy jó. Juj, bűnösen kéjelgek itt. Ha létezne alvás-erőmű, két évig nem kéne a 230ba dugnom semmit, esetleg ha romantikára vágynék, az ujjaim, hogy legalább az áram háljon velem.

Az egész úgy kezdődött (nem az árammal való huncut kapcsolatom), hogy nekem a viharban ki kellett állnom az erkélyre, hogy villámot filmezzek, fogalmam sincs miért, mert én félek tőlük, de most győzött a kiváncsiság. Akkor kezdett el bújkálni bennem valami, amit a már benn állomásozó kisördög rossz néven vett, időnként összeverekedtek, de az utolsó lökést én adtam meg szintén, azzal, hogy édességre vágytam, és csak fagyi volt itthon, amit be kellett falnom, és másnap már fájt a torkom is. A kisördög átdobta ideiglenes lakótársát az immunrendszeremhez, küzdjön vele ő, de ugye syntax error:) Régebben is minden vacakkal minimum két hétig voltam beteg, ez most sem változott, de gyógyszert csak azért sem voltam most hajlandó bevenni, hacsak azt a kis pálinkát meg abszintot nem számítjuk, csak fertőtlenítés végett, ugye, limitált mennyiségben (perszepersze). Hiába a hideg éjszakák, az erkélyajtó továbbra is nyitva, mert a makkák fontosabbak, én meg jól becsavarom magam a takaróba, de azért a kilógó láb/derék/könyök nem gyorsított a jobbulásomon.

Aztán a nagy önsajnálat közepette - jaj-de-fáj-mindenem-ez-biztos-nem-megfázás-hanem-AZ-influenza-amit-tuti-attól-az-almától-kaptam-el-amit-mosatlanul-faltam-fel-mert-előtte-biztosan-összefogdosta-előtte-a-boltban-egy-nagyon-beteg-orrfolyós-mamika-aki-azóta-már-lehet-hogy-nem-is-él - észrevettem, hogy kezdek puhosodni, és ha jobban leszek, akkor most már tényleg el kell mennem a konditerembe, amit még februárban néztünk meg, és tetszett. Igen, február. De még idén! A puhosodás amúgy az a fázis, amikor a kb normális testalkatod kezd kicsit puhábbá és rezgőbbé válni, és ahogy ezt észreveszed, már nem kell sok ahhoz, hogy ripsz-ropsz felugrabugráljon rád egyik napról a másikra mondjuk tíz kiló, tényleg, tök hirtelen. Aztán nézhetsz.

Szóval én ezt most elhatároztam, de már februárban is elhatároztam, aztán azóta minden nap. Így vagyok én ezzek a határozatokkal. Ahogy megfogalmazódik benne, már ki is pipálom. Érted, kitalálom hogy futni kéne, és aznap már elég is a sportból. A puhosodásom is emiatt van, mert ugye megvettem az ugrálóbigyót, amit néha használok (elég sűrűn magamhoz képest, de ugye nem eleget), és még itthon sem volt, mikor már tudtam, hogy dejó, nyugodtan ehetek akkor, mert le fogom mozogni, és persze nem mozgom le, de azért nyugodtan eszem. Vagyis azt csak azért nem, mert az evés mindig is mumus volt, és sose szerettem, felesleges időtöltés az is, mint az alvás, de a csokinak valahogy kevésbé álltam ellent.

Ez olyan, mint a koffeinmentes kávém. Most, hogy néha azt is keverek a rendeshez, mondjuk fele-fele, nem kétszer annyi kávét iszom, hanem legalább háromszor, mert nem tudok mértéket tartani, bár a colostokot (hogykellírni?) simán megtartom félkézzel, térdig emelt térddel. Szóval én ilyen vagyok, ezek tök logikátlan dolgok, de amikor a fejemben vannak, nagyon logikusak, csak ugye az a paci, meg a másik oldala. Ez is hogy képzeli, hogy van másik oldala. Lőjük le.

A héten amúgy vettem kenyeret. Mármint igazi kenyér-kenyeret, nem olyan szeletelt zacskós vékony valamit, ami tök jó a szendvics-sütőbe. Évek óta nem ettem ilyet, talán talán talán úgy 7 éve, de előtte se voltam kenyeres, szóval lehet az 8 is. Igen, kenyér meg én. Mert ugye az van, hogy eddig sokáig az volt a teória, hogy gluténérzékeny vagyok (a lisztérzékeny szót nem szeretem, mert bár mindenki a lisztre asszociál, azért megkérdezik, hogy "és akkor kiflit sem ehetsz?" mert abban nincs liszt apám...), és mellé párosul egy kis tejcukorérzékenység, csak épp az utóbbi időben a tökéletes diétám mellett is állandóan szarul voltam, így aztán kiderült, hogy a frászt, pont fordítva, és mivel sokáig gluténmentes étrenden voltam, ez a másodlagos intolerancia feladta a küzdelmet, viszont a tejjel laktózzal tényleg nagyon nagyon nagyon vigyáznom kell, ami még mindig nem egyszerű feladat, mert felvágottaktól kezdve ugye mindenbe raknak. Jelentem, év eleje óta felfalok minden gluténos cuccot, a laktózra figyelek, és azóta ezen a téren SEMMI bajom. Persze a gyomrom összes záróizma továbbra is szar, meg fekélyesedésre hajlamos, de hát ilyen csacskaságokkal nem foglalkozunk.

Majd lesz még, de sokkot fogtok kapni nekem még a hirtelen betűáradattól...
Ó és hogy megtörjem a rühes maximalizmusom csak azért sem fogom kijavítani a hibákat! Álmatlanul fogok forgolódni, meg rémképek fognak gyötörni, és púpossá formálódik a teher alatt görnyedő vállam, de csak azért sem!

Azért figyelted? Térdig emelt térd.. :DD fifikásan túlzottan logikus vagyok, mi?