Amúgy tegnap 21 lapacsintát ettem meg, amit hajnali fél 5-kor találtam ki, hogy megsütöm (nem is, mert még este, de aztán lusta voltam), és 7 körül úgy elfáradtam, hogy aludtam du. 2-ig. Pyry szerint sok, de ha órákra leosztjuk, akkor nem. Mindenesetre most a lapacsinták elkerülnek, mert veszélyes vagyok. Csúcsragadozó, vagy mi. Kénytelenek lesznek rejtőzködni, szekrények mögé bújni, meg ilyenek.

Egyszer Leuvenben 3 órán keresztül sütöttem lapacsintát, 1kg lisztből, a kibas kur nagy fazék chilisbab megfőzése után, ami szójagranulátummal történt, és nem áztattam be előtte, ahogy szoktam, szóval hosszabb idő volt, mintha hússal csináltam volna, amúgy senki nem mondta volna meg, hogy hamis a chilisbab, persze lehet, hogy azért, mert nem beszéltek magyarul.
Na és az volt, hogy úgy tíz perccel a móka elkezdése után letört a serpenyő (nem palacsintasütő, mert az nem volt) nyele, pont dobás közben, szóval kezemben maradt az a vacak műanyag, a fémkorong meg hangos dingdonggal landolt a földön, aztán a csavar alól kiálló maradékot konyharuhával fogdosva fejeztem be a mutatványt.
 

Amúgy Csonka Pici ebből dalt is csinált, csak hogy tudjátok!