Hmm.. hát van, ami nem változik..
Egyébként már a nyelvezet miatt is érdemes beleolvasni. A vastagítás az én művem, a nekem tetsző mondatokat emeltem ki, amúgy betűhű.

Széchenyi István - Lovakrul c. művének bevezetőjéből egy részlet (ami valahogy ismerős témát boncolgat)

"Az ember mindég azon munkálódik, hogy a sorsát jobbítsa. Szüntelen azon törekedik, hogy egészségesebb, megbecsültebb, vagyonosabb, hatalmasabb - egy szóval szerencsésebb legyen.
Ezen sokszor magunk előtt is titokban lévő fáradozás okábul, a' jólétel és boldogság szünet nélkül való felkeresésébül származik azon ki nem magyarázható aggodalom, melly minden embernek nagyobb vagy kisebb mértékben természete; mellyet kiki ha maga magába tekínt, nyilvánosan érez; melly, míg él, soha egészen meg nem szünhetik, és mellynek külömb külömb czélra való vágyása, jobbára a' neveléstül, a' gondolkodás módjátul és az időkortul függ. Egynek szíve örömérzestül remeg, és lelke mennyei lángra gyúl, olly dolog' elérésével, mellynek birtoka egy másikat hidegen hágy. Egyik a' szép érzések, nemes cselekedetek és az emberiség szent felemelkedése homály országában találja az ő lelke békéjét, midőn a másik gond nélkül való életben, jó asztalban, tölt ládákban, kézzel fogható jókban leli elméje nyugtát.
Kiki mást keres, mást vadász; de ritka, nagyon ritka az, a' ki az ohajtott jót az ahoz vezető uton keresné. És midőn az esztelen azon boldogságot, melly sajátja, megveti, hogy nagyobbat leljen; a'bölcs nem könnyen hagyja magát elragadtatni: hogy azt, a' mit már bir, egy remény Álnokképnek feláldozza. Ő azon csekélynek árát és becsét, melly már az övé, inkább az azzal való okosan élés és megelégedés által neveli.

Változik ugyan Századok leforgása alatt a' Nemzetekben is, az időkor szerént a' boldogságrul való képzelet; de annak elnyerésére való fáradozás mindég állandóan megmarad.

...

Hány gazda van, a' kinek vagyona kevesebb, mint volt; mert azt felettébb nagyra emelni törekedett. Hány hajdan pénzes Kereskedő, koldus ma, mert értékét nagyon rövid idő alatt kivánta kettőztetni 's hármaztatni.

Ugy látszik, hogy minden Század kedválma babonája által, az akármi legyen is, minden határokon túl ragadtatik, - ugy a' mostani az érték és vagyon' gyarapítás érzékeny megkivánásában közép utat nem esmer. A' Kereskedő kész a' legveszedelmesebb és semmi calculuson, csak a' vak szerencsén épült próbatétel végett mindenét koczkáztatni. - A' gazdaember a' szerfelett való nagy haszon kivánástul megvakítva, száz külömb Theoriáktul elszédítve, és ezernyi Systemák Opiatuma által eltompítva, sokszor rétet mér a' dombra 's buzát vet a' posványba.

Ez a' Század betegsége. - És sajnos látni, hogy a' test éppen akkor, midőn férfikorhoz illőbb foglalatosságokhoz kezd - éppen akkor gyengül-el. De illy Crisis talán nem ártalmas, sőt talán szükséges, hogy a' serdülő ifju egész emberi korra léphessen.

Ezen okoskodást a' Lódolgára, mint valamelly gazdaságbeli tárgyra, akarom alkalmaztatni.

A' Század lelke még erre a' nem olly igen fontos tárgyra is behat, és természetesen; mert a' Század lelke vagy betegsége - akár hogy tetszik az Olvasónak - a' Calculushoz való Passio.

Már többé senki sem akar vesztes lenni semmiben sem, de még a' lótenyésztésben sem. Már senki, vagy ritka az, a' ki azon jó izü álomban volna elmerülve, hogy lovai tartását 's nevelését, mivel saját legelőin járnak, és saját zabját eszik, semmiben ne vegye. Már kiki, a' ki lovat nevel, a' nevelésnek minden ágazatjaiba bocsátkozik, a' bevételeket, a' kiadásokat fontolgatja, 's már kiki a' dolgot gondolóra veszi; midőn Atyáink és Eldődeink - a' nélkül hogy sokat olvastak, számoltak, és gondolkodtak volna - lovakat neveltek és méneseket tartottak; nem hogy lovaikat pénzért adják 's azokon nyerekedjenek, hanem hogy azokra üljenek 's másokat ültessenek, és mint hív Jobbágyai jó Királyjoknak az ellenséggel szembe száljanak. - Az ugy volt valaha! De elmult.

A' Század lelke vagy betegsége már Magyar Hazánkban is kezd gyökerezni, - már nálunk is sok gondolkodik, sok számlál, sok calculál, sok maga körül néz, a' ki azt előbb abban hagyta.

...

És igy ne hogy a' Század betegsége által mi is kedves Olvasóim, elszédítessünk, és azt a' jót 's kincset, mellyet ebben a' tárgyban már birunk - uj Ideák, uj Theoriák, uj Systemák miatt, és édes Hazánkat szolgálni kész forró kivánságunk által el ne rontsuk; az egész dolgot tanácsos és szükséges hideg vérrel fontolóra és calculusra venni.

...

Nagyon vigyázva fogunk pedig előre menni, és ugyan csak felébredett szemmel, ne hogy mint már abban, ugy hiszem, megegyeztünk - a' jobbítás passiojábul ujítsunk, a' nélkül, hogy jobbítanánk, 's ellenben ne hogy az ujítás félelme miatt ne jobbítsunk, a' hol szinte minden ujítás hasznot hajtana. Mindég elménkbe fogjuk tartani, hogy sokszor egy nagyon hitvány és hanyatló gazdaságban alig lehet valami ujítást tenni, melly a' nyereség szoros calculusát kiállaná 's jobb azért azt a' régi lábon hagyni, - midőn viszont nem ritkán a' már jó karban lévő gazdaság még ezernyi józan javításokra képes, mellyeket a' gondolkodó gazda eszközölni is fog.

...

A' szüz földben, a' fiatal emberben, a' serdülő nemzetben minden megfoganzik, - azokban, mellyek erejeket vesztették, és már az élet határa végén vannak, - minden hervad."