Sikeresen összekaptam egy kollégával, mert megpróbáltam megkérni a nyomorultat, hogy mivel iszonyatosan sok dolgom van, ha lehetséges, ne öt percenként jöjjön pénzt kérni, vagy információt, hanem legyen oly kedves, és egyszerre keressen ezekkel. Na, ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy persze oké, ha rajtam múlik, nem zaklatlak feleslegesen, rögtön hárított, hogy de hát ha neki így meg úgy mondják, meg nem csak rajta múlik.. folyt ki a blabla a szájából, én meg feldühödtem, és jól lekiabáltam azt a kevés haját is.
Komolyan mondom, nem értem, miért kell rögtön hárítani, más akár elsőre is képes felfogni, hogy miről beszélek. De hát mit várok tőle, elsődleges nemi jellegei szerint hím..

Aztán rájöttem, hogy én bizony ultrafáradt vagyok, és igazából meg se tudom mondani, hogy mikor aludtam. A fáradtságom abban nyilvánult meg, hogy folyamatosan vihogtam mindenen, pedig esküdni mernék, hogy nem volt rum a kávémban!

Miután minden fontos dolgot elintéztem. Pl bebizonyítottuk az önkormányzatoknak, hogy nemcsak hogy befizettük a súlyadót vagy mit, hanem azt az összeget fizettük be, amit ők előírtak. Ehhez le kellett fénymásolni azt a határozatot, amiben ők utasítanak, hogy mennyit kell fizetnünk az adott rendszámú gépkocsira. Hát normálisak ezek?? Ők nem tudják?? Nekünk kell vinni, hogy mit írtak elő?? Eszem megáll.. meg is állt.. úgyhogy hazairamodtam iszonyatosan hamar, már délkor.

Mikor a házhoz értem, olyan fura volt minden. Ekkor jöttem rá, hogy szerintem hetek, de lehet hogy hónapok óta nem láttam nappal a környéket.. nem tudom, ez most ciki?:)