Piac után kicsit pihentünk, és megnéztük, hogy mikor van delfinshow a Mundomarban, 13:30-kor és 17:45-kor, az egyiket mindenképp meg akartam nézni, ezen kívül volt fókashow is, naponta kétszer, de Petiék szerint ez inkább fókaetetés, azt mondjuk nem mondták, hogy látták is az előadást, vagy csak úgy gondolják. A papagájok 3x léptek fel egy nap, igazából mindet megnéztem volna, mert a belépő árában ezek is benne vannak, de talán 3x fél órás előadás egy napra lehet hogy sok lenne. Először abban maradtunk, hogy akkor 13:30 delfinshow, meg Mundomar, aztán csúszdapark, és együtt haza. Ennek függvényében indultunk el négyesben autóval Benidorm felé (bő fél óra, úgy 40 perc volt az út) fél egykor. (Ez később fontos lesz - számomra.)
Az út tiszta sziklatemető volt, bal oldalt hatalmas szétcsúszott kőtömbök, szinte vártam, hogy megmozduljanak és maguk alá temessenek, lehetett látni a "lemezeket", a rétegeket is, szóval nem volt alaptalan a félelem, valahogy valamiért valamikor csak volt oka, hogy megmutatták magukat. A táj pompás pampás volt, sok homok, szikla, főként barna bokrok, de néhol persze fákok, meg pálmák, kis zöld, de ez nem igazán volt jellemző. Időnként olyan feelingem volt, hogy mindjárt előugrik Speedy Gonzales, nagy sombreroval a fején, bepörög és közben ordítja, hogy árribá-árribá-árribá, és miután lődöz párat, elhúzza a csíkot.

Még az út elején Zsuzsi berobbant a közeli benzinkútra kuponokat szerezni, a két parkba egyenként 5,5 eurós kedvezményt lehetett kapni, de ez a kombinált jegyre nem volt érvényes. Mundomarba önállóan 22EUR a jegy, Aqualandiába 25EUR, a kombinált pedig 33 (neten rendelve csak 30), szóval nem érte meg külön kérni a jegyet és érvényesíteni a kuponokat, és hiába mondtam, hogy rá van írva, hogy kombináltra nem érvényes, Zoli csak bepróbálkozott, persze sikertelenül. A terven a bejáratnál variáltunk, először vizipark, aztán show, aztán vizipark, aztán megint show, Petiék meg vizeznek végig, a delfineket már látták. Ez a csúszdáknál később arra módosult, hogy csak a 17:45-ös delfineket nézzük meg, szóval 5-kor átmászunk a másik objektumba.

A bejáratnál rögtön két nagy elefáni fogadott bennünket, na nem igaziak, aztán egy virágos rét. Itt voltak az öltözők, a wc, a csecse-becse bolt, ahol be lehetett jelentkezni delfinpancsira is, 50 euróért, de az nem volt tiszta, hogy ezért a pénzért pontosan mit is adnak, és milyen hosszú a várakozási lista. Nem baj, Zsuzsi ráér, kivárja, míg lemegy majd a túristaszezon. Itt az elején/végén volt ez a kék csúszda, ami nem tűnik veszélyesnek, és ekkor még tiszta is volt a víz, mellette balra látszódik az a fekete csőrendszer, nos az belül teljesen fekete, és kanyarog összevissza, semmit nem látsz, nem tudod hol vagy, szóval paráztatós, de egyébként nem egy nyaktörő, itt csak olyan kék 8-as alakú gumival lehetett lehajtani, amit ott cipelnek felfele a figurák. Nem, egyiket sem próbáltam ki, nem készültem fel még erre :)

Volt egy irdatlan nagy eligazító tábla, ezer féle csúszdára (najó, csak kb 8ra), fiúk elmentek őrjöngeni, mi a Niagaránál letáboroztunk. Zsuzsi rögtön nyakába vette a medencét, én vigyáztam a cuccokra, lelkileg készültem a fürdőruhás debütálásomra, és megdícsértem magam, hogy milyen nagyon okos vagyok, mert nem hoztam könyvet. Azért elüldögéltem szépen az árnyékban, arról ábrándozva, hogy Viggoval összefutok, és elvisz magával (mindegy hova:).
A víz állítólag 3 centi hideg volt, később ezt meg kellett cáfoljam, mert simán begázoltam térdig. Arra számítottam, hogy kétszer olyan hideg lesz, mint tavaly horvátban, de nem. Bár lehet az is, hogy fél óra alatt felmelegítette a nap a löttyöt, ki tudja. A medence közepén volt ez a fain kis kőkorszaki szökőkút, jól alá lehetett állni, amit meg is tettem, mert a vízbe bucskázni nem volt kedvem. A víz iszonyat sós, mint itt mindenhol, medencékben, stb, este éles vita is kialakult arról, hogy vajon a tengerből nyomatják-e a lét, vagy külön sózzák. Mi Petivel a logikusabb tengeres verzió mellett voksoltunk, persze ez nem jelent semmit.

A kis tízliteres hűtőhátitáska nagyon hasznos volt. Teljesen hidegen tartotta a cuccokat, rájöttem, hogy nekem is kell egy ilyen, itt 14 euróba került, otthon az ajánlott ár 4890 Ft, ami tudjuk, hogy mit jelent :) Erősen gondolkodom a dolgon. (Akksim szerencsére van, azt nem kell vennem.) Kicsit még bóklásztunk a vízben (többet már nem mentünk bele), a fiúk pihegtek a csuszi után, aztán közösen átballagtunk a nagyobb kihívást jelentő csúszdákhoz.
Ezzel a fehérrel kezdték a srácok, versenyt csúsztak. A két pálya kicsit eltér egymástól. Jobb oldalt egy kakasülőn elhelyezkedő vizimentő figura mutogatta a hüvelykujját, először azt hittem, Zsuzsi tetszett meg neki, de aztán rájötem, hogy csak leokézza, hogy jöhet a következő. A srác amúgy többször sípolt a lányokra, hogy húzzanak már ki a medencéből, de a pasikat hagyta téblábolni, meg a gyerekeket is. Na mindegy, csak statisztika :)

Mi baloldalt húzódtunk meg a kőfalon, fa alatt, és ha felénk fújt a szél, hát beterített a csobbanó humanoid egy kis permettel. Próbáltam kamerázni is, hát majd kiderül, hogy milyen lett, viszont fain volt nagyon, hogy a 70x zoommal elláttam a tetejéig, és tudtam, mikor jönnek a srácok. Már ha éppen felismertem őket :)
Két menet után úgy döntöttek a fiúk, hogy jöhet a nagyobb falat, a "színes" csúszdák.. Hát, ezek már nagyon durvák voltak. A sárga indult a legmagasabbról, rögtön vertikálisan zuhansz lefele, aztán placcs, de itt volt lehetősége az embernek lassítani. A kék volt a legdurvább, ez már fájós kategória, mert egy szinttel lejjebbről indul, viszont egyenesen kezd, hogy aztán a függőleges résznél elváljon a tested a csúszdától, pár pillanat szabadesés, és mire átvillan az agyadon, hogy úristen, természetellenes dolog az embertől a repülés, már hozzá is vágódsz újra, és jó nagy sebességgel zúdulsz a vízbe, itt érdemes fotózni, szép arcok voltak:)
A zöld az zárt volt, de nem olyan, mint a fent említett fekete, nem koromsötét belülről, és nem kell félned, hogy kiesel, viszont ennek is hullámvasút kinézete van. A narancs már lightosabb, a fehér meg hasonló, de ott ötösével lehetett csobbani, ilyen kék kis szivacson vagy min.Egy alkalommal lezúdultak öten, aztán egy darab árva kis kék vacak melankólikusan battyogott egyedül lefele. Ebből Poe egy durva ódát faragott volna, holló nélkül.

Elég sokan voltak egyébként a parkban, Alicantéban ez a nap szünnap volt, ezért tudott Peti is velünk jönni, míg Benidormban munkanap, szóval reménykedtünk, hogy kevesen lesznek, de gondolom mindenki ezért jött. Tömegérzetem csak a színes csuszikkal szemben keletkezett, mert volt mit nézni:) Azért azt bírtam, hogy kamerázok ezerrel, a kijelzőbe van belegyógyulva a fejem, látványosan, erre nem odajön egy lánycsapat, hogy megkérdezze, hány óra van? Én persze nem tudtam válaszolni, Zsuzsi próbált fordítani, de itt nem úgy szokás, hogy három huszonöt, mert úgy nem hajlandók megérteni, erre bepróbálkoztak, hogy mutassam meg akkor, de nem sokra mentek a bináris drágaságommal, helyette elkerekedett a szemük:) Sajnos emiatt pont a fiúk csattanását nem tudtam felvenni. Később, mikor a srácok megpihentek kicsit, éppen regélem, hogy milyen tahó dolognak tartottam ezt, és azt ecseteltem, hogy nekik biztosan nincs vízálló órájuk, vagy csak nem passzol a fürdőruhájukhoz, hogy pont engem kellett megkérdezni, erre nem odajön egy csaj, hogy mondjam meg mennyi az idő? Belül röhögőgörcsöt kaptam, és még percekig visszhangzott a sátáni kacaj a fejemben.

Volt még egy nagy medence is, körülötte egy olyan kb 2 méter széles vizes gyűrű, meg itt is napozóágyak, büfé, egyebek, én itt még csobbantam volna (jaja.. igaz..), de mentünk tovább, vissza értünk a park elejére/végére, a kék csuszihoz, aminek a végében már eléggé zöldes színe volt a víznek, szóval bojkottáltuk a lezuttyanást, Zoli még kipróbálta a raftingos részt, hiába mondták Petiék, hogy vacak. Amíg ő a szomszéd pályán unta magát halálra, Petiék a hazautat tervezték, szóval megtudtam, hogy ők haza autóval, mi meg busszal és villamossal, vagy busszal-busszal, vagy valahogy valamivel valahonnan hazajuthatunk, valamennyiért. Nem nagy ügy, nem lehet eltévedni egy autóval 40 perces szakaszon.

Hát örültem. Úgy készültem, hogy autóval lesz odavissza (két napon belül ez már második alkalom, valahogy rossz érzésem támadt), a vietnámiféle papucsom sem túrára lett kitalálva, na meg én úgy gondoltam még az utolsó változtatás után is, hogy 17:45 show, az fél óra, negyed 7, utána már nem sok látnivaló van, szóval 7, negyed 8-ra otthon leszünk, kis pihi, és éjfélre kiszambázunk a városba vilingerrel, megnézzük a tűzgyújtást, kicsit fiestázunk (ma volt vmi ünnepség utolsó napja). Erre a tüzes dologra nagyon rákattantam, ami egyáltalán nem volt titok, sőt.. esetleg talán hétvégén még lehet valami, de egyáltalán nem biztos.

Szóval kicsit sokként ért, hogy itt majd tömegközlekedni kell, mondtam, hogy nekem ne is regéljék el, hogyan kell majd menni, mert én nem tudok ismerős környéken sem közlekedni, nemhogy idegenben, idegen nyelvvel. És azt sem értettem, hogy miért lett ez így szervezve, persze később kiderült, hogy Zoli mondta, hogy jaj hát nyugodtan alakítsák a programot úgy, hogy ahogy nekik tetszik, mi maximum hazavándorlunk busszal, egyebekkel. Tökjó. Na mindegy, a béna rafting után kikullogtunk, hogy megnézzük hogy járnak a buszok. Nem kaptunk pecsétet, mert vissza már nem akartunk jönni, amúgy pecsét jár a kezükre azoknak, akiknek kombinált bérletük van,hogy később nyugodtan vissza lehessen jönni.
A busz szerencsére pont a bejárat előtt parkolt, kis tanakodás után kitalálták, hogy melyik busszal érdemes mennünk, a 47-essel, mert az 1-es 19:08-kor jár utoljára, a másik meg félóránként, úgy kb tízig, vagy még tovább. Kiderült, melyik megállóban szállhatunk át buszra, vagy villamosra, garminba Zoli be is táplálta az adatokat (na és ebből lesz még móka). Könnyes búcsút vettünk egymástól, és nem paráztunk az út miatt, hiszen van gps, hazatalálunk. Az meg, hogy én gyűlölök tömegközlekedni (egyszer a Déli pu. utántól gyalogoltam haza a Blahára, mert nem akartam villamosra szállni), és hogy idegbeteg leszek, ha hirtelen változtatgatunk dolgokon, pláne többször, és az én eredeti verziómmal egyszerűbb lehetett volna az élet, az már részletkérdés.

Én ilyenkor hisztis vagyok. Ha nem vettem volna kombinált bérletet, tuti hazamentem volna Petiékkel, akármennyire is kiváncsi voltam a delfinekre. Szeretem, ha van beleszólásom az engem érintő dolgokba. Legalább egy kicsi.

Update: videók ITT