Boogoo-doo-ga-da öreg asszony volt, s egymagában élt négyszáz dingó kutyájával. Oly régen élt kutyáival, hogy az embereket már nem szerette, csak éppen megette, és emberhúson éltek kutyái is. Az öregasszony ravaszsága segítette őket az ételszerzésben. Kiment a táborból két kis kutyájával és majdnem mindig találkozott fekete emberekkel, néha hússzal-harminccal is, amint a patak felé tartottak. Így szólt hozzájuk:
- Én megmondhatnám, hol találtok sok mai-rát. - Erre ők megkérdik, hol? és ő azt feleli:
- Ott, azon a dombon, a morillán. Ha odamentek és készen tartjátok mulláitokat, indulok én is a kutyáimmal és felétek terelem majd a mai-rákat.

A feketék majdnem minden esetben megfogadták a tanácsát, felmentek a dombra, Boogoo-doo-ga-da pedig elment a két kutyájával. De nem azért, hogy bekerítse a mai-rákat, vagyis a dinnyéket. Gyorsan elillant a tábor felé, majd halkan így szólt:
- Birri-gu-gu - ami azt jelenti, hogy: "Fogd meg, fogd meg!" Ez volt a jel arra, hogy a dingók kijöhetnek. Azok ki is rohantak és a feketék legnagyobb meglepetésére körülvették őket, rájuk ugrottak, tépték, halálra kergették őket.

Mikor minden fekete ember meghalt, a dingók és Boogoo-doo-ga-da a holttesteket a táborba vonszolták. Ott aztán megfőzték, és így jó időre megvolt az öregasszony és a kutyák élelme. Ezt a cselt aztán sokszor megismételték.

A fekete embereknek már oly sok barátja tűnt el, hogy elhatározták, fölkutatják, mi történt velük. Az öregasszonyra kezdtek gyanakodni, aki egyedül élt és vadászott a morillákon két kis kutyájával. Úgy tervezték, hogy a következő csoportot, amely vadászni megy, két részre osztják és a második távolról kíséri az elsőt, közben kilesi, mi történik velük.
Akik hátul voltak, látták is, hogy az öregasszony barátaikhoz megy, egy ideig beszél velük, majd elindul két kutyájával. Megfigyelték, hogy társaik a morilla egyik pontján buzogányaikat készen tartva állnak, mintha várnának valamire. Nemsokára az öregasszony halk hangját hallották: "Birra-gu-gu".

A dingók gyorsan bekerítették a feketéket, rájuk rohantak, marcangolták és megölték őket. Barátaik, akik az egész jelenetet látták, azt is megfigyelték, hogy az öregasszony a dingókhoz csatlakozik és segít elhurcolni a holttesteket a táborba. Láttak már mindent, így hát a leskelődök visszamentek a táborba és elmondták, mit tapasztaltak.
Valamennyi törzs összegyűlt és gyors leszámolásra készültek. El is indultak, alaposan felfegyverkezve. Egy részük előrement, hogy magukra vonják Boogoo-doo-ga-da és a dingók figyelmét. Mielőtt a szokásos öldöklés megkezdődött volna, s a dingók bekerítették volna a feketéket, kétszáznál is több fekete ember rohant oda, s oly vitézül harcoltak, hogy minden dingót megöltek, s Boogoo-doo-ga-dát és két kutyáját is.

Az öregasszony ott feküdt, ahol megölték, de mikor a harcosok elmentek, meghallották kiáltását: - Boogoo-doo-ga-da.
Visszatértek és összetörték a csontjait, először a lábát, majd otthagyták. Ahogy elmentek, ismét kiáltott: - Boogoo-doo-ga-da.
Még egyszer visszamentek és testének minden csontját eltörték, de bizony az öregasszony még mindig kiáltozott: - Boogoo-doo-ga-da.

Egy harcos ott maradt és leste, honnan jön a hang, mert sejtette, hogy az asszony halott. Azt is látta, hogy az öregasszony szíve még mozog, az kiáltja:
- Boogoo-doo-ga-da - s ahogy a hang elszállt, egy kicsiny madár röppent ki belőle. Ez a kis  madár éjszakánként a morillákon futkározik és kiabál: - Boogoo-doo-ga-da.
Egész nap pihen, csak éjszaka búvik elő. Szürke kis madár ez, hasonló a weedah- vagy bower-madárhoz. A fekete emberek esőmadárnak nevezik, mert ha valaki elrabolja tojásait, vég nélkül sír: - Boogoo-doo-ga-da - míg csak válaszként eső nem hull az égből.

Ha a földet szárazság sújtja, az emberek felkutatják a madarat, s ha fellelik, addig hajszolják, míg hangosan sírni nem kezd: - Boogoo-doo-ga-da.
Ha nappal hallják sírását, tudják, hogy eső lesz.

Amint ez a kicsiny madár az asszony szívéből kiröppent, valamennyi megölt dingó mérgeskígyóvá változott. Az asszony két kis kutyája Daya-minya lett, azaz kicsiny, lapos kígyó, de ezek nem mérgeskígyók, mert sohasem harapnak emberbe, mint a többi dingó. Ott, a morillákon, ahol a Boogoo-doo-ga-da valaha ennyi embert megölt, sok kőhalmaz fehérlik, amelyekről úgy hírlik, azoknak az embereknek a csontvázai, akik az asszony áldozatai lettek.