LIVE 10.04.30.



09.09.11.

Csacsogunk

Cinkék

Követőradar:)

Qqts

Bohra, a kenguru

2009.05.03. 20:31 Ypszi

Van nekem egy 1957-es kiadású könyvem, a címe: Maya-Mayi a hét nővér, és ausztrál legendák olvashatók benne. A kedvencemet sajnos nem találtam meg, a kazah népmesékkel teli Fakó lovacskát (1958), nagyon remélem, hogy nem tüntettem el :/

Úgyhogy most, Pyryéknek sok szeretettel egy nem gonosz kenguru!

   Volt egyszer egy idő a fekete emberek földjén, mikor az éj leszállt, akár a fekete felhő és oly sötétségbe borította a földet, hogy még a hold meg a csillagok is eltűntek. Bohra, a kenguru mindig éjjel járt eleség után, nem tetszett hát neki ez a nagy sötétség, s mivel hatalmas wirinun* volt, elhatározta, hogy véget vet ennek. Így esett, hogy szépen visszacsavarta a sötétséget, mintha csak szőnyeg lett volna, és lerakta a világ peremére - a csillagok meg mindig villogtak ezentúl, és felragyogott a hold is.
   Nagyon meg volt elégedve önmagával, mikor éjszakánként világosságban lakmározhatott, s kedvére kószált a négy lábán, mert akkoriban Bohra, a kenguru még négy lábon járt, mint a kutya.
   Egyik éjjel, mikor éppen legelészett, a távolban tábortűz fényét pillantotta meg, és sokhangú énekszót hallott. Vajon mit jelenthet ez? Egyre közelebb és közelebb lopakodott arrafelé, ahol a tűz lángolt és ahonnan leghangosabban hallatszott az énekszó. Hát látja, hogy furcsán festett alakok jönnek elő hosszú sorban a sötétségből, és lassú léptekkel közelítenek a tűz fényköréhez.
   Ott aztán körtáncba kezdtek; mind gyorsabban keringtek a tűz körül, és egyre hangosabb lett az énekük, egyre sűrűbben koppantak a bumerángok.
   Végül felkiáltottak a táncolók: - Hu! hu! - s azzal elhalt az ének, elnyugodtak a koppanó bumerángok. A táncoló alakok megálltak, majd eltűntek a bozótban. Aztán megint magasra rakták fával a tüzet, koppantak újra a bumerángok, döngtek az opossumbőrök és asszonyhangok kardala csendült fel, amint hosszú sor festett férfi lépett ki a sötétségből, hogy megismételje az előbbi táncot.
   Elnézte őket Bohra, s maga is kedvet kapott a tánchoz. Felágaskodott hátsó lábára, farkával egyensúlyozta magát, és beugrott a körbe az utolsó férfi mögé. Az énekszó hirtelen megállt, az asszonyok sikoltoztak és rémülten mutogattak Bohrára.
   Hátranéztek a férfiak és meglátták Bohrát, amint ott áll hátsó lábán és meglepetten nézi a sikoltozó asszonyokat.
   Aztán a feketék egymás szavába kapva kiáltozni kezdtek. Egyik azt mondta: - Öljük meg! - A másik: - Nem, lássuk inkább, hogyan táncol.
   A férfiak megparancsolták az asszonyoknak, hogy üsség megint az opossumbőröket, s kezdjék el az éneket. Akkor aztán ők is táncba kezdtek. Utánuk ment Bohra, utánozni próbálta őket.
   Hátranéztek a fekete emberek, és olyan jól mulattak Bohra táncán,  hogy haragjuk csakhamar vidámsággá változott. Jóízűen nevettek, ahogy Bohra ünnepélyesen lépegetett, arcán félénk kifejezés, aztán körbe-körbe ugrált és farkával egyensúlyozta magát, kígyózó nyomot hagyva maga után a porban. A feketék végül otthagyták Bohrát a kör közepén és elmentek.
   Hosszú idő múltán megint szóltak az asszonyoknak, hogy kezdjenek el énekelni. Akkor visszajöttek, és bizony furcsa külsőt öltöttek: vesszőkre kötözött fűcsomókból farkot csináltak maguknak, és övjük hátsó részére akasztották. Körbe-körbe ugráltak, ahogyan Bohra, hosszú farkuk lengett mögöttük. Az asszonyok alig tudták folytatni éneküket, amikor látták, hogyan táncol ez a sok fura szerzet, föltartott kézzel, ahogyan a kenguru tartotta mellső lábát.
   Nagy sokára megálltak és ekkor így szólt az egyik wirinun:
- Bohra hívatlanul jött el a mi korroborinkra; meg kell tudnia, hogy ehhez nincs joga: de nem öljük meg, mert új táncra tanított bennünket. Ahogyan ő követte a mi táncosainkat ma éjjel, úgy jár majd mindörökre a kenguruk törzse: hátsó lábukon ugrálnak ezentúl, mellső lábuk kézzé változik és farkuk egyensúlyozza majd őket. De mielőtt elengedjük őt, magunk közé fogadjuk. Bohra és egész törzse testvérünk lesz, így nem fogják elárulni, ha látják titkos szertartásainkat.
   Ezután bevitték Bohrát az erdőbe és kiütötték a szemfogait. Azóta nincs a kenguruknak szemfoga, mondják a fekete emberek.
   A Borákon, a szent korroborikon, a Bohra-törzsbeli férfiak azóta is hamis farkot kötnek fel és kenguru-táncot járnak, ahogyan az elbűvölt Bohra táncolt egykor két lábon, s ezzel elkezdte azt a jellegzetes mozgást, amelyet minden kenguru azóta is utánoz, mert így tanultak meg hátsó lábukon ugrálni, s így tesznek mind a mai napig.**
 

*Wirinunnak nevezi az euahlayi törzs az öreg és bölcs férfitagokat. A wirinunoknak döntő szavuk van a törzs ügyeinek intézésében, ők a törzsi hagyományok, legendák letéteményesei, ők ismerik legjobban a szertartásokat, melyekben vezető szerepet játszanak. A wirinunok közül kerülnek ki a varázslók is, akik természetfölötti erejüknél fogva csodálatos dolgokat tudnak véghezvinni, betegeket gyógyítanak, embereket ölnek meg, esőt csinálnak, embereket állattá avagy kővé varázsolnak stb.
**Az ausztrál táncok legnagyobb része az állatok jellegzetes mozgását utánozza, eredetüket gyakran magyarázzák hasonló legendákkal.


Legyen még mese?:)

2 komment

Címkék: ausztrál mese

A bejegyzés trackback címe:

https://ypszi.blog.hu/api/trackback/id/tr731100963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ziebi 2009.05.04. 01:16:43

Jajj, most majdnem elbőgtem magam...köszönöm :)***

És igen, legyen még mese :)

Ypszi · http://ypszi.blogspot.com 2009.05.04. 02:01:38

Okk, majd válogatok még érdekeseket :)