LIVE 10.04.30.



09.09.11.

Csacsogunk

Cinkék

Követőradar:)

Qqts

Költöztetés - 2. rész: fél hulla

2008.02.03. 23:06 Ypszi

Na a hétvége aztán irdatlanul fárasztó volt. Úgyhogy a félhulla én lettem a végén, a tervezettől eltérően.. pff.. hát így megy ez..

Kicsit sikerült szundiznom, így az eredeti koránkelés elmaradt. Zanzával amúgyis munkanapot beszéltünk meg mára, hát megkértem, hogy segítsen rámolni. Így már kész profi lesz, ha végre be tud költözni a sajátba.

A biztonság kedvéért, mint mindig, most is becsöngettem a kéróba, mielőtt nyitottam volna az ajtót, nulla reakció után megkezdtük a behatolást. Ami persze nem ment, mert belül kulcs volt a zárban. Az előbbiekben a faßparaszt után FP-nek rövidített humanoid kinézetű egyén nyitott ajtót, ő már ott volt, bár előző nap megbeszéltük, hogy inkább kerüljük egymás társaságát, mi szombaton, ő vasárnap pakolászik.

Mondtam, hogy csöngettem, aszonta nem működik, aztán mutatta, hogy a kaputelefon sem, de olyan hangsúllyal, mintha anyám tette volna tönkre. Ez komolyan hülye.

Még pénteken is rámoltunk kicsit, a már becsomagolt, úgymond vihető cuccokat egy helyre próbáltuk rámolni. Na ezek kicsit másképp voltak koordinálva, ergo szinte minden, ami nem a szoba szélére volt felhalmozva, arrébb lett téve.

Mondta a FP, hogy voltak megnézni a lakást, de semmihez nem nyúltak. Aha, annyi ujjad törjön csak el, ahány dolgot arrébb tettél! Mert ugye fingja nincs arról, hogy a cuccok közül mi törékeny és mi nem. Vagy lehet, hogy röntgenlátása van, esetleg Fragile-érzékenységben szenved... Aztán közölte, hogy hétfőtől neki ki kell adnia a lakást, és ha hétfőre nem végzünk, akkor fizetnünk kell még egy hónapot. Na még mielőtt megszólaltam volna, rájött, hogy oda szúrok, ahova nézek, és kicsit változtatott a figurán. Időnként átcsapott vmi negédes segítőkészségbe, amiből én nem kértem. Hiába no, anyai ágon makacs vagyok:)
Később persze kiderült, hogy hétfőn a takarítóbrigád jön, úgyhogy még gyakorolnia kéne ezt a kamu dolgot.
 
Azt bírtam, hogy állandóan azt mondta, hogy akkor beszéljük meg gyorsan még, hogy mi az övé, meg mi nem, és akkor megy is. Ismételten sikerült a tájékoztató bemutató alatt megtudnom rengeteg felesleges információt, ezekre a szokásos antiszociális reakcióimat adtam: ez nem érdekes, ezt nem kérdeztem, haladjunk, ez nem tartozik ide. Írtó kedves voltam közben, de tényleg.

Ezek után még vagy ötször közölte, hogy akkor ő megy, de nem bírt elszakadni tőlünk. Úgy látszik, ilyen hatással vagyunk az emberekre, Hiszti Géza is sokszor csak áll az irodában, aztán bambulásra vált, mikor megkérdezem, hogy akkor mit is akar még azután, hogy mindent megbeszéltünk. Ej, na igen, úgy látszik Zanzával ketten ilyen ellenállhatatlan kombót alkotunk. Mert ugye e-gye-dül nemmmmegy.....

Annyira kedves próbált lenni a humanoid-csökevény, hogy a bazi nagy tv dobozát kiürítette, beráncigálta a szoba közepére, hogy véletlen se férjünk el, hogy tessék, ő aztán milyen jófej. Én meg ránéztem dobozra, és megkérdeztem a magam igen megkapó módján, hogy mi a fenét kezdjek a dobozzal? Hát a tv-t jobb ha ebben visszük ki, vagy bármi mást! Na persze.. egy közel másfél méter szélességű kockával aztán baromira könnyű a fele akkora liftben.. logika az van.
Na mindegy, úgy egy óra alatt azért sikerült kipaterolni a lakásból, hogy nyugodtan tudjunk pakolni.  Örültem volna, ha angolosan távozik. Neeem.. nem észrevétlenül.. hanem ahogy a beafsteak ;)

Anyám megint eltűnősdit játszott, így nem tudtam meg, hogy a konyhából mi az övé és mi nem. A nap nagy része ingázással ment el. Két hátizsák, két gurulós csomag, meg két kézibigyó, ugye amit két ember maximálisan elbír. Okosak voltunk már, mert a busz miatt a sarokra hívtuk a taxit, így megúsztuk lincselési jelenetek nélkül. Szóval taxiba be, hozzám el, ott ruhákat, cuccokat átpakol új szemeteszacsikba, aztán a nagybőröndbe minden táskát be, 7essel vissza. Új csomag, új menet.

Az utolsó előtt nagyon szépen összepakoltunk szinte mindent, pár dolgot sikerült mégis egyeztetni anyuval, ekkor jöttem rá, hogy a konyhaasztal a nagyi álló varrógépe, szóval már sejtettük, hogy ezt saját kocsi nélkül max tehertaxival tudjuk megoldani. A nap végére igazából a bútorokon kívül 95%-os volt a bedobozolt arány. Zanzának már nagyon kellett mennie, mert színházba készült, sikerült még partnert is találnia egy szabad jegyre, úgyhogy az utsó fuvarnál még segített a cuccokat elvinni a kapuig, aztán adtam neki pénzt, és a taxival továbbküldtem haza, hogy ne már miattam késsen el az előadásról.

A ruhák elárasztották a konyhát, a bútorok ide nem fértek volna el, úgyhogy a többi cucc a szobáé, a ruháscsomagokat a konyha kapja. És ilyenkor jönnek az olyan okosságok, hogy jaj de jó, hogy nem vettem még a konyhába asztalt, miután hónapokkal ezelőtt elvitte az előzőt a tulaj! Lustaság fél egészség ugyibár..

Úgy volt, hogy du jelentkezik Majdnempasi, de aztán nem hívott, én próbáltam, de nem vette fel, aztán később csak visszahívott, hogy hát aludt. Ügyes-ügyes, de végülis oké, konkrét idő nem volt megbeszélve, befogom. Csak hát ugye amúgyis hisztis szenzitív típus  (egyébként ez hazugság, csak simán idegbeteg) vagyok, ez az egész szitu meg még rátesz. Vártam, vártam, aztán úgy döntöttem, hogy még a többi fuvar előtt én bizony belerámolom magam a kádba jól.

Vica jól jósolt, 7re jött meg az emberszabású, és elég könnyen lebeszélt arról, hogy pakolással folytassuk a napot. Majd reggel. Addig pihi. Én már fél tízkor úgy éreztem magam, mintha éjjel kettő lenne. Nagyon régóta nem aludtam ekkorát.. ha nem is sokat, de tartalmasat, bár sokszor felébredtem, mert pasi is mocorgott, na és persze a macska is rázendített éjjel a tömörgumi vasas(kék-piros v piros-kék??)labda pofozásába. Kénytelen voltam elkobozni a lasztit, és a macskát garázdaság bűntettében elmarasztalni.

Na másnap felnyaláboltuk magunkat, a FP is ott volt, pedig délutánt igért, de mindegy, már mindent leszartam. Mi volt a hülye első kérdése? Hogy akkor mindent elviszünk ma? Nem bazmeg, még két hétig akarom húzni az ügyet. Először tényleg nemet mondtam, mert felidegelt. Később mindig mikor egyedül maradtam a lakásban, előhúzott vmit a repertoárból. Pl hogy majd pakoljak ki a hűtőből. Mondom természetes, hogy kirámolok, mire ő, hogy de hát még mindig nincs kirámolva, pedig már hány napja mondta. De könyörgöm, nem a rohadt hűtő a fontos egy költözéskor, hiszen a tartalma szemétbe kerül, azzal foglalkozom utoljára! Ez barom.. kész.. Meg hogy nem lettek leolvasva az órák!
Figyeltél? Ő ígérte meg még január elején, hogy leolvassa, nem tette meg, és én vagyok a hibás. Tényleg nem lehetne kitalálni ilyen figurát, tehát kell, hogy létezzen egy.. az apró szurkálódásokat most nem emlegetem, mert a végén még 7 évados sorozat lesz a sztoriból.

Mentünk egy kört Majdnempasival, utólag rájöttünk, hogy már itt le kellett volna dönteni a hátsó üléseket, de akkor már mindegy volt. Aztán visszafele, második kör előtt betértünk kajálni, mert nagyon fájt az ember feje, hátha a kaja meg vmi kávéféleség segít. Közben Simsát is felébresztettem, hogy jöhet pakolni, és nincs ellentmondás, a dobozolásból kimaradt. Vártunk rá egy kicsit (addig tápoltunk, meg beugrottunk irodába egy cd-ért), és jött. Persze bicajjal:)
Imádom egyébként ezt az embert. Mindig számíthatok rá, még vasárnap reggel is felkelthetem, hogy egy pár hetes beszélgetésre hivatkozva, de konkrétumot nem megbeszélve elővegyem segítségnyújtásra.

A tv majdnem bukfencezett egyet, mert az állvány egyik lába megadta magát, Pasi meg fel akarta emelni hogy milyen nehéz (hiába számszerűsítettem, hogy 50kg, leolvasva a dobozról), és így bukott az egész. Én tartottam meg! Én! Nagyon fontosnak éreztem magam. Na a fiúk aztán cipekedték lefele a dolgokat, én meg a maradékot csomagoltam transzportálható formába.
Ezt is elég egyénien oldottuk meg. Majdnempasi és én a fullosan megpakolt passattal, Simsa bicajjal hozzám, ott kirámolás, felrámolás, bepakolás. Itt pasinak már nagyon fájt a feje, csúnyán nézett ki eléggé, ami nem szokása, úgyhogy a maradék bútornak, ami már úgysem törékeny, a tehertaxi maradt. Nos kisebb hisztéria után ember intézte a telefonálást, mert én nem bírtam elnyögni, hogy mit szeretnék, és különben is idegenekkel nem akarok kommunikálni, meg miért nézel 3 fokkal balrább!
Mindenki vissza, tehertaxi lebeszélve, cumókat még összerámoltuk, nem maradt sok. Mivel csak később jött a teher, Simsával bevettük magunkat arra a fél órára a keleti mekibe. Már megint nem bírták megérteni, hogy mit akarok. Miért adnak akkor kimondhatatlan neveket a termékeknek?? Ráadásul most már nincs a pénztároknál ilyen lista, hogy miből rendelhetsz, hanem csak a falon oldalt és csak az egyik oldalon! Gratula. Gondoltam, csalok, és majd a tálcán lévő papír hátoldaláról lesek, úgyis ott van az allergiatáblázat.. aha.. hát fityiszt, nem volt ott semmi :( namindegy, kézzel lábbal elhadonásztam hogy mit akarok :)

Ember közben hazament, mert nem bírta. Jól tűrték a fiúk egyébként a hisztimet, meg a folytonos aggódásomat, hogy de akkor mi lesz meg hogyan.. két olyan ember volt mellettem, akik egyszerűen nem hagyják hogy idegbeteg legyek, vagy legalábbis rájuk nem nagyon hat és leszarják ha hülye vagyok. Na nálam ez az egyetlen megoldás, hogy megnyugodjak:)

Tehertaxit már Simsával intéztük, ő továbbra is bicajjal közlekedett, aztán segített végképp raktárrá átalakítani a kéglit. 38 nm-en én magam sem fértem el, mert több bútorom van, mint kellene, hát most egy ideig menekülttáborban érezhetem magam. Főzés nem lesz (nem mintha lennék itthon annyit), mert a konyhában derékig csak ruhák vannak.
Csak a fürdőt és a  hálót nem dobozoltam össze. A relax és a szex színhelye legyen zavartalan ;)

Később visszamentem még  a megadott időpontra, fél óra késéssel megérkezett a tulaj, hozzávágtam a kulcsot, aztán húztam a vérbe.  Ez is letudva. Iszonyat megkönnyebbülés volt.. végre..

 

Szólj hozzá!

Címkék: költözés idegbaj

A bejegyzés trackback címe:

https://ypszi.blog.hu/api/trackback/id/tr1341180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.