LIVE 10.04.30.



09.09.11.

Csacsogunk

Cinkék

Követőradar:)

Qqts

Költöztetés - 1. rész: nulla hulla

2008.02.03. 21:19 Ypszi

Pedig ha rajtam múlt volna, eggyel több lett volna ez a szám, az biztos. Ilyen egy fa*paraszttal rég találkoztam már. Legszívesebben lehajítottam volna az emeletről a figurát.

Persze a sztori nem itt kezdődött, ez csak a folytatás.

Még január elején szólt anyu, hogy felmondja az albit, felesleges fizetnie, úgyis sokat lesz kórházban. Mondta, hogy tökjófej volt az ürge, mert a különleges helyzetre tekintettel elnéz az egy év letelte előtti plusz egy hónap kifizetésétől, és mivel 2 havi kauciót kapott, a december meg előre lett kifizetve, így a januárt levonva a maradékból rendezhetjük a rezsit. Ha a rezsi több (ami kizárt), akkor ráfizetünk, ha kevesebb, akkor nem kérjük a különbözetet, mivel hát jófej meg ilyenek.

Amikor én beszéltem a paraszttal az ürgével, akkor már hirtelen nem is tudta pontosan, hogy anyu előre vagy utólag fizetett-e, hát meg kell néznie a szerződést, mert nem emlékszik, és hogy a rezsit lelakni, háát, majd a szerződés megmondja. Itt már nem volt kóser az ember... ööö.. szóval ő..
Folyamatosan ment a nagy körbetelefonálás. Anyu beszélt az ürgével, hívott engem, hogy miben maradtak, én beszéltem a pacákkal, és nekem már tök mást mondott, ekkor én értesítettem anyámat, és így tovább... de legalább nem unatkoztunk.

Először akkor kezdett el igazán idegesíteni a fa.. FP, mikor megbeszéltük, hogy 20-ig én nem nagyon érek rá, mert 10-én bér, 20-a meg áfa, és a saját munkám is elég időt elvesz, nem még két ember melója. Baromira megértő volt, hogy anyu közben lélegeztetőgépre került, meg mennyire sajnálja, és hogy akkor majd ő elmegy a lakásra, takarékra teszi a hérát, mert hogy én ahhoz nem értek, és leírja az óraállásokat, annál sokkal több nem lesz a rezsi, és akkor már csak valamikor össze kell futnunk elszámolni, meg 31-ig kirámolni a lakást, persze szigorúan 20-a után, addig csak nyugodtan dolgozzak, meg jajdesajnálja.

Na kb két napig bírta ki, aztán kezdett hívogatni, hogy mikor költöztetem ki anyut. Már zavart az ipse rendesen, ráadásul sokszor nem is arról a számról hívott, amit megadott nekem. Én amúgysem veszem fel az ismeretlen számot, ha meg nem is írja ki, akkor pláne nem tudok vele mit kezdeni. És még ő volt felháborodva, hogy nem hívtam vissza, mikor nem is tudtam, hogy ő hivogatott! Így elég hamar elfogyott a türelmem.
Amikor meg egyre inkább sürgette a lóvét, és egyre jobban csavarta az ügyet, már a negatív stokkba rámoltam a pasit.
 
31-én átruccantunk a kéróba pakolni, Zanzával. Úgy gondoltam a ruhákkal nem lesz nagy kunszt elboldogulni. Iszonyat hamar rájöttem, hogy csúnyán elszámoltam magam, én meg az idő sosem voltunk jó barátok. A rettenetes mennyiségű ruhán, kabáton, cípőn kívül még a számítógép, két monitor, számítógépasztal, porszívó, tv állvány, álló varrógép ééés egy 50kg-os tv várt elvitelre. A mennyiségtől elég hamar sokkot kaptunk, ez már mission impossible.
Ezek nagy része úgy derült ki, hogy egy adag pakolászás után, mikor már hívtuk a taxit, megjelent a tulaj, megbeszélés nélkül, és egyszercsak spontán és tök kedvesen feltette a kérdést, hogy akkor ezekkel mi lesz. Ööö.. ööö... és ezennel tökéletessé váltam a politikusi szerepkörre..

Nagyon ugrált az ürge, mi meg toporzékoltunk, mert pont buszmegálló van a ház előtt, ha jön a 7-es, akkor a taxi el fog húzni a francba, vagy jól megverik miattunk a sofőrt. Közölte a FP, hogy akkor számoljunk el. Mondtam neki, hogy mivel nem volt megbeszélve, nincs nálam lóvé, de mondja meg hogy mennyi a rezsi. Csűrte-csavarta a szavakat, komolyan, mintha azt kérdeztem volna meg, hogy jutok el Párizsig gyalog.. aztán ráripakodtan teljesen finoman és nőiesen (ahogy szoktam), hogy bökje már ki a nyomorult számot, mert kurvára sietnénk már.
Erre mondott egyet, ami úgy kezdődött, hogy száz..... ezer.. hirtelen felindulásomban kiröhögtem, meg közöltem, hogy ne vicceskedjen, ez nonszensz, számolja újra.
De neki jár plusz egy hónap. Mondom két hónap kaució, minusz január, az plusz egy hónap, és ezzel legyen boldog. Közben anyut már egy ideje nem értem utol, amitől megint ideges lettem, szóval a negatív mellékszereplő majdnem a járdán landolt. De aztán inkább elhúztunk a fenébe.
Annyiban maradtunk még gyorsan, hogy akkor visszajövök még megbeszélni a dolgokat, meg hozok lóvét. Elvégre abban azért benne voltam, hogy az eredetitől eltérve a rezsit külön kifizessem, de még egy hónap lakbért nem akartam neki fizetni (az amúgy is plusz egy hónap után ugye!).

A sofőr már bajban volt, úgyhogy szupermen nem tudott volna gyorsabb lenni nálunk. Zanza ment a dolgára, én felvállaltam, hogy egyedül cipelem fel a két embernyi csomagot. Elég vicces kis jelenet lehetett, ahogy két hátizsákkal és két bőrönddel egyszerre próbálok eljutni a kapuig. Mivel ez a kis zuglói zsákutca mégsem a rákóczi út, hát tízméterenként cipeltem a cuccokat, nem kellett félnem, hogy bárki meglóg velük.

Anyut nagy nehezen utolértem, de állandóan mással beszélt közben, vagy 5x kellett újrahívnom emiatt. Természetesen megint az jött ki a dologból, hogy anyuval mást beszélt meg a FP, és majd anyu is beszél vele. Végül elméletben az lett az eredmény, ahogy én gondoltam. Rezsi pluszban oké, és kész.

Közben a telefonom kicsit kiszúrt velem, hol fogadta a hívásokat, hol nem. Volt hogy elkezdett villogni, mintha nem fogadott hivásom lett volna, de se új hívás, se sms, de azért csak villogott. Visszamentem a házba, bár kicsit késve, írtam sms-t a pacáknak, amiben kitértem a telefonom hülyeségére is, és hogy sms most csak az egyetlen 100%-os mód, ahogy utol tud érni.
Persze mikor visszaértem, a liftben nem volt világítás. Egy srác is fel akart menni, kedvesen invitált a sötét, 2 személyes liftbe.. na mondom fasza, de mivel kulcsom nem volt a lépcsőházat lezáró rácshoz, hát elfogadtam, abban reménykedve, hogy nem ő a texasi láncfűrészes fojtogató..
Na persze egyszer nem birtam eltalálni a nyomorult második emeletet. Halál komoly.. a nagy sötétben (mert persze a liften kivül sem volt világítás) kb tizedszerre sem sikerült a művelet, folyamatosan az első emeleten kötöttem ki. Kezdtem pr-fogásnak érezni a dolgot.

Persze az irdatlan sok agyammal már nem fogtam fel (csak utólag, olyan két napos késéssel), hogy az a szerencsétlen lépcsőház csak a földszinten van lerácsozva, feljebb már nem! De mivel a vizuális élmény elmaradt, meg amúgyis frusztrált idegállapotban voltam, a neurotranszmittereim bemutatták a középső ujjukat. Ez kb olyan "nemlogika", hogy arra emlékeztem, hogy anyu mondta, hogy vett egy tévét, le is baxtam érte, hogy tán nem erre kéne költenie, ha hirtelen albérletre vált, de ez nálam úgy látszik nem egyenlő azzal, hogy van is tévéje. Tudod.. tudtam, csak nem gondoltam volna! (Aki megmondja miből van az idézet, az kap egy rudit.. na nem azért, mert olyan okos.. hanem mert elolvasott idáig :p)

Nos teljes menetfelszereléssel megjártam ugye vagy tízszer az elsőt (hogy közben merre ingázott a lift, arról fogalmam sincs), aztán hívtak (nem tudom hogy sikerült) a házból, hogy vmi csőtörés van. Áh, mondom dejó, nembaj, már szét van verve a fürdőszoba, és azóta (úgy egy éve már) még nem csempéztettem vissza a falat.
Ismét írtam sms-t, no fény, csőtörés, pedig volt nálam lóvé, bocsesz, holnap újra megprób.

Otthon jól kipurcantam. Víz meg sehol. Ez a hír annyira nem tört le. Az alsószomszéd többször feljött már, hogy nem folyik-e a víz valahol, mondom de, a wc-ben.. most húztam le.. köszönöm az érdeklődést. Valószínüleg Sopánka Néni indította útjára a hoaxot. Taps neki!

Na az egésznek az lett a vége, hogy figyeljetek jól: pénteken hívott anyám, hogy hívta az a fasz, és hogy én átbasztam őt nagyon, mert egy szó nélkül leléptem, bár akkor nem tudom hogy tudott a csőtörésről (mellesleg a nem égő lámpával csak találkozott ő is, de tökmindegy), és hogy neki jár a plusz egy hónap, és kapaszkodjál meg, bement anyámhoz, és leszedte arra a százvalahányezerre bazdmeg! Komolyan nem hiszem el!  És hiába mondtam anyunak  már előtte is, hogy nem jár neki, kussoljon, mert számlát egy darabot nem adott.. és mit csinál az az utolsó szemétláda??? Bemegy anyámhoz a kórházba, és tulajdonképpen kifosztja!
Anyám meg mit tud csinálni? Elege is van, le is akarja tudni az egészet a francba, púp a hátán már az egész, megértem valahol, hogy kifizette, de könyörgöm miért???
Később tudtam meg, hogy valami balhé is volt emiatt ott köztük, összevesztek, vagy nemtudom, nem voltam ott, de akkor biztos nem nyugdíjra kellett volna félretegyen, hanem gipszre és fájdalomcsillapítókra. Hát dögöljön meg az ilyen, komolyan!

Persze akkor már benne volt, hogy jajhátakkor ráérünk a hétvégén kipakolni, hétfőn jön a takarító, merthogy biztos(!?) hogy nem fogunk kitakarítani. Ki tudtam volna, akartam is. De így? Hát basszameg... Na ezért nem írtam aztán, mert ez úgy kiidegelt, hogy fel bírtam volna robbantani azt a barmot dühömben, és biztos, hogy nem csak ez a bekezdés sikerült volna ilyen nőiesre...


Grrrr..

Szólj hozzá!

Címkék: költözés anyu idegbaj

A bejegyzés trackback címe:

https://ypszi.blog.hu/api/trackback/id/tr27340936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.