Késő du. összekaptam magam, hogy hasznos tagja lehessek a társadalomnak. Mivel egy deka készpénzem nem volt, mint általában, és a Kaisers az Akácfában kitudja mikor zárt (szombaton 4kor, vasárnap mégis mit képzelek?), elvánszorogtam még indulás előtt a kis "non-stopba", ami 5-23 óra között üzemel, vasárnap este 8-ig. Hálistennek ott lehet kártyával is fizetni.
Feltankoltam piából, bubist, meg gyümölcsöst is, aztán bőszen kerestem a kártyám. Aha.. mert olyan egy szerencsétlen picsagyümölcs vagyok, hogy az irodában hagytam! Még szerencse, hogy volt nálam kajajegy, és bár nem beváltóhely a kis bolt, mégis elfogadták. Most az egyszer nem utáltam a nyanyát, pedig a bögyömben volt, mikor nem akaródzott neki visszaváltani az 5 kólásüveget, merthogy nem ott vettem...
Kivételesen jó fej volt. Végülis.. neki is lehet rossz napja.. :)

Irdatlan szél volt, de élveztem. Időnként ide-oda ráncigált, de annyira finom friss illata volt a levegőnek, hogy nem bántam. Imádom a szelet, főleg az ilyen vízillatút.

Nna.. éjjel itt időnként rendesen be vagyok fosva. Minden tiszta üveg, hatalmas üvegablakok, üvegajtók. Minden zaj behallatszik az utcáról, és teljesen úgy érezni, mintha a szomszéd szobában sétáltatnák a kutyákat. A kiabálásról, rókázásokról már nem is beszélek. Időnként kirohanok, hogy mi a franc volt ez, ki jött be, de aztán semmi, csak az utcáról szűrödtek be a hangok.
Elég paratojás vagyok magamtól is, de az tuti rátett, mikor rámtörték a lakást.

Na ezt el is mesélem:

 

Akkor még a Tátrában laktam Vudu lakótársaként,  és  épp dolgom végzetlenül értem haza, mert eltévesztettem a címet, így nem intéztem semmit. Ez amúgy tök jellemző rám, hogy vagy tudom a címet, de eltévedek, vagy odajutok, csak épp rosszul tudom a címet. Míly meglepő :) Na szóval megnéztem a neten, hogy annyira ügyes voltam, mert két utcát tévedtem csak, úgyhogy mehetnék is akár vissza a dolgomra.
Nade ekkor elfogott a jólismert lustaság (amiből eddig nekem gondom még soha nem származott:), és úgy döntöttem, a szokásos éjjelnemalvást most picit bepótolom. Amúgyis hűdeelfáradtam a nagy utazásban, egészen le a Baross utcáig, meg vissza, hogy itt bizony szunditani kell.
Átvedlettem, elhelyezkedtem, és beállítottam a vekkert, hogy egy óra tíz perc múlva csörögjön, mert hogy annyi épp elég, és a visszaalvós tíz percem is megvan. Kezdek alfába zuhanni, mikor megszólal a kaputelefon. Anyád! Gondolkodom. Nem várok senkit, úgyhogy kint maradsz. Csak nem hagyja abba. Jólvan basszus, kirohanok, és levágom a francba a készüléket, hogy kussoljon. Persze beleszólni minek, én aludni szeretnék, az ő baja ha ilyenkor keres bárkit itthon.
Na vissza ágyikóba. Hú, már csak 1óra 2percem van. Bele kell húznom.
Alfában már bennejárok keményen, mikor csöngetnek. Ránézek az órára, még van 57 percem. Hát ezt nem hiszem el. Kevés dologra dühödök be nagyon, de az egyik az az, ha nem hagynak aludni. Olyan ritkán vetemedek erre önként, úgyhogy akkor aztán hagyjanak békén! Persze még ekkor se megyek ki, hogy jól elküldjem valahova nagyon messzire azt, aki zavar. Megvárom míg abbahagyja.
54 perc.. dühösen nehezebben alszom el, de még van miért nekivágni.
Kopognak. Anyátok valagát már, hogy nem bírtok leszállni rólam! Mi a franc van? Komolyan mindjárt kimegyek, de akkor nagyon megverek valakit. Csend. Fasza, szundiba vissza.
Ekkor azonban a macsek morogva berongyol a szobába, majd be a tv mögé. Fura.
Kattanás kintről. Mivel csak egy macskám van, az meg a tv mögé applikálta épp be magát, úgy döntöttem, hogy ez is fura, és megnézem mi a szösz van.
Megyek ki, mind a 164 centimmel haladok a bejárat felé, mikor az előszobában összetalálkozom két rendesen megnőtt emberkével, meghívó nélkül. Hirtelen felindulásomban, hogy megzavarták a szundimat, és különben is mit keresnek itt, rájuk morogtam (=kiabáltam) csak úgy kellemes nőiesen:
- Húzzatok kifele anyátokba!
Nos úgy megijedtek egyértelmű testi fölényemtől, hogy kirohantak.

Aztán rájöttem, hogy igazából nem én lehettem a félelmetes, hanem a meglepetés, amit okoztam, és hogy az előszobában, a bejárattól 1,5 méterre még jó, hogy az volt az első dolguk, hogy kifele rohannak. Node.. és itt jöhetne ezer kérdés, amit inkább nem tettem fel, mert biztos kicsaptam volna a saját biztosítékom.
Felhívtam inkább Vudut, az ilyenkor szokásos "neijedjmegde... betörtek" szöveggel. Ő persze megijedt, pedig előre mondtam, hogy ne tegye. Aztán megnyugodott, mikor kiderült, hogy se a lakásnak, se nekem semmi bajom, és még a betörö bácsikban sem tettem remélhetőleg kárt a hangommal. Szexxel nem fenyegettem őket, úgyhogy az életük nem forgott veszélyben.

Hogy a rendőrséget hívtuk-e? Frászkarikát. Mivel igazából nem történt semmi. Nem vittek el semmit, engem sem ütöttek le, a macskámat se inzultálták (azt mondjuk nem is élték volna túl!), az össz anyagi kár a zár volt, amit szó szerint eltörtek, annak az értéke pedig még a szabálysértésen belül volt. Persze az illetéktelen behatolás az még az, ami.. nade.. az ajtó is nyitva volt, vagyis nem volt kulcsra zárva. Belül kilincs, kivül gomb. Úgyhogy itt aztán ügyintézés biztos nem lesz.
Mikor ellopták a bicajom az ajtó mellől, akkor sem csináltak semmit, pedig tele volt ujjlenyomattal a fal, meg a lakat, amit letörtek, és olyan szépen ügyet sem vetettek rá. Jójó, csak egy bicaj. És? Attól még lopás.

Egyébként meg hogy miért nem zártam be az ajtót? Jogos. Hát egyszer bezártam. Még a láncot is feltettem. Kulcs meg a zárban. Vudu meg jött haza. Csak épp bejönni nem tudott. Én meg hallottam hogy be akarna valaki jönni? Áááá... halálnyugodtan tévéztem.. negyedóra harc után bejutott nagy nehezen, aztán úgy leüvöltötte a fejem, hogy 20fokkal elferdültek a füleim. Mondjuk igaza volt.

Utána persze már nem hívott annyira paratojásnak, nem voltam már kinevetve, hogy éjjel még az ágy alá és a hűtőbe is benézek, mielőtt bezárnám háromezer helyen az ajtót-ablakokat.

Na ennyit az éjjeli befosásról. Azért azt elfelejtettem mondani, hogy mindez délelőtt 11kor történt :D


Na ez az éjjel is a túlélés áldozata lett. Vagyis csak féligmeddig. A gyomrom likvidálta magát és a tartalmát, egyszer csak elkezdett iszonyatosan fájni, mintha az alien következő részét forgatnák, csak én nem tudnék róla, aztán rohantam is. Ismét közeli barátságba kerültem a fajansszal, megölelgettem, ahogy kell, de az intim kapcsolatot továbbra is kerüljük.
Azt mondjuk baromira nem értem, hogy ezekután mi a fészkes fenéért döglök bele a hátfájásba?? Mintha Conan a barbár vágott volna hozzám egy fél falut, öregasszonyostul, kovácsműhelyestül.


Egyébként vannak még értelmes lények a Földön. Komolyan. Hallom hogy szállingózik a nép, már 7 elmúlt. Kimegyek a konyhába, ott egy csomag kaja a kazánon. Hmm.. ki engedte ezt be? Látom Ildit, kérdezem, hogy kerül ide a csomi. A kilincsre volt felakasztva.
Ügyes, ügyes. Cirka 4-5 ember ebédje a kilincsen lóg.
Mert a kilincsnek azon az oldalán véletlen sincs csengő, és baromira nem is látni, hogy ég  a villany, tehát vannak az irodában, tehát talán érdemes is lenne használni. Á nem..
Igazából én úgy tíz körül felhívnám a céget, hogy hol a francban van a kaja. Aztán bizonyítsák hogy átvettük.
Komolyan ez a szint már nevetséges.

Ígyhát nevetek. Ígyhát jó a kedvem.
Szóval tapsolgatok nagyokat.