Szóval az lenne az én kérdésem, hogy lakott területen szabad csak úgy röpdösni összevissza, nagyon alacsonyan? Nemrég volt itt egy repcsi, a belváros felett (jó, Miskolc, nem Pest, de azért belváros), nem túl messze a tetőktől, ilyen propelleres, duplaszárnyas, hangos, sárga, rémísztő szörnyeteg, itt jött-ment a jöttment, én meg minden alkalommal azt vártam, h valamelyik tetőben fog kikötni, pedig nem hajó, hanem rossz. Komolyan halálra ijesztett.
Már hallottam többször ezt a járgányt, pár hete tűnt fel, de mindig csak 1-2x jött, most fél órán keresztül körözött, amit szeretek, de csak reggelire, kenyéren, paprikával.
Lehet ezt? Szabad ezt? És ha lehet, akkor azt miért?:)
És most ráfoghatnám, hogy a címet a Prücsök gépelte, de nem, ez direkt volt, a napjaim ilyen hanghatások között telnek, bár a pattból már szerencsére kevesebb van, Pittből meg sosem elég ;)
Kezdem az elején. Vagyis a közepén. Na mindegy, belevágok deux és masina, tudjátok. Mikor azt hittem, hogy a nyomorék viharoknál nem lehet rosszabb, hát perszehogy Murphy megmutatta magát, és megfáztam. Hogy hol, és miért és hogyan, fogalmam sincs, de sikerült a torkomnak a szokásos módon bedagadnia, nyelés nuku - amúgyis mit akarok én refluxszal nyelni? hülye - aztán már a fülem is fájt, a végén pedig már ott tartottam, hogy folyton pattogott, és "húzott", ahogy a repcsiken szokott két pattogás között. És mivel nem a negyedik emelet szambázott fel tízezer méter magasra, így a nyelés sem segített - volna, ha tudtam volna, ugye.. ehhe..
Na remélem idénre ennyi elég volt, az éves kidőlünkpárhétre programot augusztus környékén szoktam tartani (MINDIG pont akkor, amikor a háziorvosom szabin van), de most úgy látom csúszik.. hogy előre, azt nem is tudom hirtelen, tavaly nyár végén voltam beteg?? Ha nem, akkor ügyes voltam. Viszont tegnap komolyan azt hittem, hogy melegfront jön, úgy hasított a combartériám.. aztán kitudja, fogalmam sincs hány km-es körzetben érvényesek a végtagjóslások.
Amúgy meg elkezdtem tornázni, de itt valami nagyon lightos tv-tornára gondoljatok, karkörzéssel, meg ilyenekkel, ez nem is torna, csak épp nem mozdulatlanság. Az izületeim hát sose voltak tökéletesek, de a térdem a legrosszabb, kicsit utánaolvastam, és az okosok egyértelműen azt mondják, hogy mozgás, mozgás, hát jólvan. Szóval napi 2-3x 5 percben ropogok és csattogok szanaszéjjel, hallom ahogy recseg-ropog a nyakam, kattog a vállam, és egyebek. És a lejáró lapockámról ne is beszéljünk. A jobbik leválik, a szemét, és ha nem figyelek oda, akkor kiáll gyönyörűen, én meg féloldalasan puposnak nézek ki, ami nem vicces, kicsit sem nevetek, szóval most először veszem hasznát annak, hogy az ikeás pax szekrényt tükrös tolóajtóval vettem, így mikor elhaladok előtte, látom, hogy én vagyok-e az, vagy a mesebeli rőzsehordó öregasszony, és rögtön korrigálok. De bakker nem a tartásommal van a baj, csak a jobb lapockám ilyen kis renegát. Most nem tudom, hagyni kéne kibontakozni, vagy beszéljem meg vele a dolgot, vagy esetleg minden csütörtökön délután 4-6-ig rőzsehordóskodom, a többi időben meg daliás hercegnő legyek? Nehéz ügy.
Először úgy gondoltam, hogy addig mozgatom a rugókat, amíg recsegnek, de tíz perc után elfáradtam, és továbbra is adtam ki a rémisztő hangokat, szóval maradok a napjában többször keveset opciónál. Egyszer komolyan szét fogok esni, de most már tudom, hogy LD, a privát masszőröm (húdekomolyanhangzikpedignem) mitől ijedt meg, mikor a vállam a kezébe került, és miért nem akart aztán fakanállal sem megpiszkálni egy ideig. (Jóbarátok- rajongók most mosolyognak:)
Amúgy nyűglődöm. Hónapok óta piszkál valami, amit meg akarnék írni, de ötpercenként meggondolom magam az ügyben, és eddig csak az az érv győzött, hogy nekem úgy persze jobb lenne, talán tudna valaki vmi okosat mondani, de erről már írtam, csak azóta is őrlödöm, hogy vajon igen, vagy nem, de mire megírnám, megoldódna a helyzet (talán).
Mostanában erre kelek, hajnali fél5kor full hangerőn az ideális, de tényleg, teljesen jó ébresztőnek:
hogy állandóan alszom tőlük. És mivel rossz alvó vagyok, így minél többet alszom, annál fáradtabb vagyok. Persze ahogy nekikezd villámolni-dörögni-esni, már jól vagyok, de előtte..
Ma is már hajnalban ébren voltam, teljesen jól, aztán hirtelen szédülés álmosság, de olyan szinten, hogy majdnem koccant a fejem az asztalon. Le is dőltem, mert ülni se bírtam, folyt a nyálam is, ahogy kell, egy órája meg arra ébredtem, hogy morog az ég, meg veszettül fényképeznek. Azt én vágtam eddig is, hogy valamelyik frontot nem bírom, fájó fej, pulzáló artériák, de hogy nem bírok ébren maradni egy nyamvadt vihartól, az már túlzás. Eddig nem nagyon zavart, de most hogy hetek óta vihar van, kezdem unni a mormotaságot. Nagyon.
Amúgy az van, hogy rájöttem, nekem a 4 óra a tuti. Hajnali 4 körül simán fel tudok kelni, nincs semmi bajom olyankor. De ha ezt nem teszem meg, a következő időpont du 4, amikor felébred az agyam. Legalább már ezt is tudom, a végén kézikönyvet kell írnom magamról :)
Nincs sok kedvem semmihez, ha rossz az idő azért, ha jó, akkor meg azért :) Ennek ellenére azért még mindig van ezernyi szanálni- és elintéznivalóm. Rengeteg papírom van, nemrég dobtam ki a bicajom papírját, amit nem sokkal azután elloptak, hogy szülinapomra megkaptam, jópár évvel ezelőtt. Anyu dolgai között is sok papír van még, egyszerűen nincs erőm egyszerre átrágni magam rajta, hogy milyen céghez tartozik az, megkeresni a címet, elpostázni, ilyenek.
Mivel az orvosi leleteim is megtöltöttek két dossziét, úgy döntöttem, hogy kiszanálom azokat, amikor pl. elestem és megfájdult a bokám, az ilyen egyszeri dolgokat. Amit viszont találtam, attól majdnem agyvérzést kaptam. 2002-ben, amikor a Nagy Fogyás okát kerestük ezerrel a dokikkal, csináltak nekem egy biopsziát, ahol mellékesen megemlítették a leleten, hogy reflux és hogy rekeszsérv, és amiről nekem az összes, leletet látó orvos elfelejtett nekem szólni. Akkoriban még hittem a dokikban, hogy tudják mit csinálnak, és a leletet nézegetni hipochonder dolognak tartottam, én csak vittem orvostól orvosig, ők meg elmondták, mit találtak. Hát basszák meg, komolyan mondom!
Elvettek 6 évet az életemből, tavalyelőtt 5 hétbe került, míg rájöttek, hogy refluxom van, és több hónap alatt jöttem csak kb rendbe, de igazán sose fogok már, max a fekélyektől szabadultam meg, amit okozott, de azóta is problémás az evés, ha képes lennék az aktív koplalásra, esküszöm, nem ennék többet! Ez már sose javul meg, de biztos vagyok benne, hogy ha 2002-ben ez kiderült volna, most sokminden máshogy lenne. Na nem az orvosok miatt, mert ők tavalyelőtt se tettek sokat, idézem: "ez reflux, itt a gyógyszer, ezt kell szedni".. de hogy mi a reflux, azt úgy kellett kihúznom belőle, és sem a szövődményekről, sem az egyéb segítő dolgokról nem tudtam meg semmit, pl. hogyan aludjak, ha nem akarok megint nyelőcsőfekélyt, miket kerüljek kajában, stb. Áh, ezeket minek közöljék.
Na mindegy, kicsit eldurrant az agyam, hogy senki még csak meg sem említette ezt, csak azért, mert nem ezt keresték anno. Eszem megáll.
Arnold Chiari barátomról meg ha leletet akarok, újra meg kell csináltatnom, nade hogy kérjek MR-t egy olyan orvostól, akinek mikor elmeséltem, hogy rossz helyen van a kisagyam (amúgy CSI 10. évadban megjelenik ez a betegség:), csak nézett csak szemekkel. Erről ennyit.
Csacsogunk