Úgy kettő körül lettem ébresztve, teljesen kidőltem az éjjel. Mára két lehetőség volt adott, vagy megnézünk Benidorm közelében egy világítótornyot, mert olyat én nagyon szeretnék, vagy van attól kicsit messzebb egy falu, tóval, meg múzeumokkal, az hosszabb programnak tűnt. Megnéztem a vonatkozó linkeket, hát a világítótorony egyrészt inkább világítóház, nem túl magas, nem túl elhagyatott, és be se lehet menni, szóval inkább a kisfalu mellé tettem le a voksom.

Később Zoli szólt, hogy Petiék nem igazán akarnának menni, mert hogy meleg van. Jó, hát akkor elkezdtük szervezni az utat villamossal Benidormig, hogy túrázunk egy kicsit, és megnézzük a világítótornyot, két órás sétát igértek a hegyen. Közben Petiék beszereztek csótánycsapdákat, meg írtókat, felszerelték a lakást a kütyükkel, meg befújták. Közölték, hogy irdatlan meleg van kinn, és ha ők azt mondják, akkor én valószínűleg odaszáradnék a "torony" aljába, ha egyáltalán elérnék odáig élve. Hűtőtáska ide vagy oda, biztos megdöglenék (persze nem biztos, mert hegy, de az a 112m nem hiszem hogy sokat számítana).

Szóval így szépen le is tettem a mászkálásról, aztán Zsuzsi szólt, hogy 5 perc, és ők indulnak a strandra, Benidormba, mert meleg van, de négy fal között sem bírnak maradni. Én ugye nem bírom, ha pár perccel az indulás előtt szólnak, de igazából az volt a bajom, hogy Zoli úgy csinált, mintha tudott volna az egészről, nekem meg azt mondta, hogy nem mennek sehova, ezért szerveztük a villamossal utazást, de aztán azt mondta, hogy ő csak azt közölte velem, hogy a mára tervezett programokra nem mennek a Petiék. Hogy ebből miért következik az, hogy én tudom, hogy de azért strandra kimennek, az nem világos. De mindegy is, tőlem telhetően a leggyorsabban összekaptam a cuccokat, mert Zoli menni akart, én meg nem akartam még egy napot a lakásban tölteni. Átvedlettem fürdőruhába, meg tettem be olvasni- és néznivalót is, az avonos sprayt gondosan otthonhagytam, és még cipő is került a csomagba, hátha mégis elvándorlunk a toronyba.

A kocsiban kicsit furán utaztunk, hátul ültem Zolival, ölünkben egy wakeboard, azon a dvd-lejátszóm, és folytattam a Trisztán és Izoldát, ha már éjjel elkezdtem, és belealudtam. Parkolóházba tettük le az autót, hát elég fülledt és meleg volt a levegő, szóval egy oszlopnak dőlve vártam meg, míg felfújják a matracot.

Nagyobb térképre váltás

Háááát. A strand eszméletlen volt! Először is annyi homok van, hogy nem kell érte fizetni:) A másik meg, amitől elképedtem, hogy hatalmas épületek tövében volt, és furcsa volt ez a kontraszt.

Rengetegen voltak, de tömegnyomor mégsem volt. Elképzelhetetlen, hogy mi lesz itt főszezonban! Az ott a távolban Isla de Benidorm, a sziget, amelyik kitakar egy részt az éjszakai kilátás fényeiből :)

A part jó homokos volt, eléggé jellemző, azonban a víz, az bizony jó hínáros volt az elején. Aki nem akar úszni, csak lábat áztatni, annek meg kell bírkóznia az aljnövényzettel. Vannak részek, ahol nem olyan durva  a helyzet, lehet kis folyosókat találni, hogy a lehető legkevesebbet érintkezve a trutyival jussunk beljebb. Láttam kicsi halakat is, voltak vagy 5 centik, és átlátszódtak. Tőlük kevésbé tartottam, mint a hínártól. Peti azt mondta, hogy ezeket a szél hozza-viszi, szóval ha Benidormban hínár van, akkor El Campelloban nincs annyi, és fordítva. Úgy éreztem magam, mint amikor mindig a lassabb sort fogom ki:)

A tenger eléggé forgalmas volt, a hullámok ellenére is. Ahhoz nem volt túl erős a szél, hogy szörfözni lehessen, a wakeboardhoz viszont kicsit sok volt. A wakeboard (fenn) olyan vizisíféleség, hogy ilyen snowboard-jellegű deszkán vagy, és drótpályán húznak a vizen. Ha rosszul csapódsz az induláskor (lenn), akkor elengeded szépen a kötelet, kipattintod a lábad, és a deszkával úszhatsz vissza. Ha nagyon megőrültem volna, kipróbáltam volna, de ez mindenképp visszatartó erő, hiszen nem vagyok jó úszó (bár a deszka biztos fenntartott volna valamennyire, meg a rettentően sós víz).

A filmet még befejeztem, aztán csináltam pár fotót, meg videót (még nem tudom mi lesz belőle), és bemerészkedtem a vízbe. Először megtaláltam a kis utat a hínárok között, másodszorra azonban nem voltam ilyen sikeres, de annál több sziklát találtam, amiben bukdácsolhattam. Volt naponfekvéses olvasás is, és örültem, hogy nem mentem kirándulni, mert feküdni is elég megterhelő volt ebben a melegben.
Amitől mindig meglepődök, az az, ha látni lehet szikrázó napsütésben a holdat is, ahogy ma is a strandon. Pedig miért ne? De akkor is olyan fura!

Hazafele folytattam az olvasást az autóban (érdekes lesz a könyv, már az első pár oldalban van két hulla), megérkezve meg nem tudtam másra gondolni, hogy aludni akarok, mert nagyon kifáradtam, de tusolás után végülis nem dobtam be magam az ágyba. Megettem a teraszon a dinnye egy részét, amit még szerdán reggel zsákmányoltam, és eljutottam arra az elhatározásra, hogy nem is biztos, hogy odaadom Makka ajándékát, mert én inkább megtartani szeretném azt, mert imádom:) Még nemtom mi lesz ebből.. lehet megvesztegetek valakit, hogy Mundomarból kijövet vegyen nekem még egyet az ajándékboltban. Az élet kemény.

A fotókat frissítettem a picasan, tessék: