LIVE 10.04.30.



09.09.11.

Csacsogunk

Cinkék

Követőradar:)

Qqts

A Narran-tó keletkezése

2009.06.07. 01:56 Ypszi

Az öreg Baiame így szólt két ifjú asszonyához, Birra-nuluhoz és Kunnan-beilihez:
- Fehér tollat szúrtam egy méh hátsó lábai közé, s most elengedem, aztán követem a fészkéig és szerzek mézet. Míg odaleszek, ti ketten eredjetek békáért és yam-gyökérért. Majd a Coorigil-forrásnál találkozunk és letáborozunk, mert édes ott a víz és tiszta.

Az asszonyok fogták tarisznyájukat meg az ásóbotjukat, és elindultak, ahogy Baiame kívánta. Hosszú utat tettek meg, sok yam-gyökeret és békát gyüjtöttek. Fáradtan értek a Coorigilhez és hűvös friss vizet megpillantva fürödni kívántak. De először egy kis kunyhót építettek gallyakból, oda letették tarisznyájukat, benne az eleséggel, yam-gyökérrel meg békákkal.
Először elkészítették Baiame fogadására a tábort - mert ez buzogánnyal hódította meg asszonyait, s máig is rettegésben tartotta őket - azután lementk fürödni a hűsvizű forráshoz.
Örömmel vetették magukat a vízbe, de előbb levették övüket - fiatalasszonyok voltak, hát ezt viselték - és a forrás partján hagyták. Fáradt, forró karjuk-lábuk már-már felfrissült a víztől, mikor két kurria, vagyis krokodil megragadta és lenyelte őket.

A kurriák elnyelték az asszonyokat, aztán beúsztak a forrás oldalán levő nyílásba, amely nem volt más, mint a Narran folyóhoz vezető föld alatti folyosó bejárata. Áthaladtak a folyosón, s magukkal vitték a forrás minden vizét a Narranba, aztán azt is kiszárították útjukon.
Baiame ezenközben mit sem sejtve feleségei sorsáról, méz után kutatott. Már jó messzire követte a fehértollas méhet: egyszerre csak rászállt az a sóbokor virágára, és itt mintha gyökeret vert volna: sehogyan sem repült tovább.

Azt mondta Baiame:
- Mi történik itt? Miért nem száll tova ez a méh a fészke felé? Jobb lesz, ha elmegyek a Coorigil-forráshoz, s megnézem, biztonságban vannak-e a feleségeim. Biztosan baj érte őket!
És Baiame sietve visszafordult a forrás felé. Ahogy odaért, megpillantotta a gallykunyhót, amit feleségei építettek, a földből kiásott yam-gyökeret meg a békákat, de Birra-nulut és Kunnan-beilit nem látta sehol.
Hívta őket hangos szóval, de válasz csak nem érkezett. Elindult a forrás felé, rá is lelt a parton asszonyai övjeire. Meglátta, hogy kiszáradt a forrás medre. Azt mondta:

- Ez a kurriák műve: ők nyitották fel a föld alatti folyosót, ők vitték el asszonyaimat a folyóhoz, ők emésztették el a forrás vizét. Tudom én jól, hol találkozik ez a folyosó a Narrannal -  oda is megyek sebesen!
Lándzsával és buzogánnyal felfegyverkezett és nyomban elindult. Hamarosan elérte azt a mély üreget, ahol a Coorigil föld alatti folyosója a Narranba torkollik. Ott aztán olyat látott, amit még életében soha: kiszáradt a mély üreg! Így szólt ekkor Baiame:
- Elemésztették az üregek vizét, amikor erre mentek. Hanem ismerem én jól a folyó medrét! Nem követem a kanyarokat, mert megháromszoroznám a távolságot, hanem átvágok egyenesen  és talán meg is előzöm a kurriákat.

Nekiiramodott hát Baiame, egyenes csapáson haladt kanyartól kanyarig, s útja még ma is látható a morillákon, a Narrant övező köves lejtőkön. Amerre csak vitt az útja, száraz volt a folyómeder. Nagysokára elérte a végét. Itt még vizes volt és sáros a meder, erről tudta, hogy ellenségei nem járnak messze - csakhamar meg is pillantotta őket.
Sikerült észrevétlenül elébük kerülnie. Elrejtőzött egy dhealfa mögé. Ahogy a kurriák odaértek, elváltak egymástól: az egyik elindult jobbra, a másik balra. Baiame nagy hirtelen elhajította lándzsáját, aztán még egyet - meg is sebesítette mindkét kurriát. Vonaglottak fájdalmukban, s farkukkal össze-vissza csapkodtak, nagy üreget szántva a földbe, amit a magukkal hurcolt víz hamarosan megtöltött. Baiame attól tartott, hogy kereket oldanak, lándzsával kihajtotta hát a kurriákat a vízből és buzogányaival megölte őket.

Árvíz idején azóta is belefolyik a Narran vize ebbe az üregbe, amit a kurriák vájtak haláltusájukban. Mikor látta Baiame, hogy a kurriák már elpusztultak, felvágta őket és kivette asszonyai testét. Nedves nyálka borította szegényeket, s úgy tetszett, elszállt belőlük az élet, de Baiame elvitte és lefektette őket a vöröshangya bolyokra. Leült ő is és figyelte őket. A hangyák egyszeriben ellepték az asszonyokat, gyorsan megtisztították őket a nedves nyálkától. Baiame nemsokára észrevette, hogy izmaik meg-megrándulnak.
- Ó, hiszen visszatért beléjük az élet - mondta - érzik már a hangyák csípését.

Alighogy szólott Baiame, mennydörgés hallatszott, de mintha az asszonyok füléből jött volna a hang. Amint elhalt a visszhang, lassan talpra álltak az asszonyok. Álltak csak álltak nagy bódultan egy darabig, akkor aztán nagy félelemben összekapaszkodtak. Odament hozzájuk akkor Baiame és elmondta, hogyan mentette meg őket a kurriáktól. Figyelmeztette az asszonyokat: ne fürödjenek többé a Narran mély medrében, mert megint elragadhatják őket a kurriák. Ezután megparancsolta, hogy nézzenek végig a Boogirán, mondván:
 

- Nemsokára idetalálnak majd a fekete hattyúk, a pelikánok, meg a kacsák, ahol régen nem volt más, csak száraz föld és köves pusztaság: víz lesz ott ezentúl, vízimadarak tanyája, s ha megindul a Narran áradata, beleömlik majd ebbe az üregbe és a felduzzadt víz nagy tavat alkot.
És úgy történt, ahogy Baiame megjövendölte: máig is azon a helyen terül el a Narran-tó beláthatatlan víztükre, ezer meg ezer vízimadár tanyája.

 

Szólj hozzá!

Címkék: ausztrál mese

A bejegyzés trackback címe:

https://ypszi.blog.hu/api/trackback/id/tr661168518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása